Nehéz lenne elfogulatlanom írnom. Így nem is teszem ezt, sokkal könnyebb mind nekem, mind az olvasóknak. A játék alapja természetesen a "Gonosz halott" című film, vagy esetlegesen az olyan öreg rókáknak, mint én, ismerős lehet az "Erdő szelleme" címmel elterjedt VHS verzió. Valahogy a "Gonosz halott" jobban tetszik címválasztásként. Aki a horrort, mint zsánert kedveli, nos annak ez a mű kihagyhatatlan, mivel igazi klasszikus. A filmet évente 5-6-szor megnézem, nos ezt teszem mániákusként kb. 25 éve. Gyorsan összerántom, mi is a lényege, azoknak, akik valami oknál fogva nem ismerik ezt a remekművet. Mivel a játékról kívánok írni, így kihagyom a fundamentum hosszas taglalását. Csakis a száraz tényekre hagyatkozom, amelyek elengedhetetlenek az "Evil Dead Regeneration" kapcsán. Minden a "Necronomicon" körül forog. Halk sóhajjal, de leírom, bár nem hinném, hogy létezne olyan "horror-rajongó", aki nem ismerné a történetet, ám az "újszülöttnek minden vicc új" alapon mégiscsak bele kell vágnom. Tehát: fiatalok egy csoportja elindul az erdő közepébe, valahol Tennessee-ben, hogy egy kis kunyhóban töltsenek el pár napot. Szolgáljon mentségeként: eme mozi hozta el ezt a divatot, nem másolt semmit, és teljesen egyéni módon sikerült. Innentől kezdve vehetjük a horror-filmek alfáját és ómegáját: "fiatalok egy csoportja az erdőben". Pechjükre a baljós hely pincéjében meglelik a "Necronomicon"-t, egy szalagos magnetofon kíséretében.
Hosszú mese lenne leírni, milyen zseniális kamerabeállításokat alkalmazott Sam Raimi rendező, milyen tökéletes alakítást nyújtott Bruce Campbell a legendás Ash szerepében. Térjünk vissza ismét a lényegre: A Necronomicon, amelyet ősi sumér nyelven írtak vérrel, és emberbőrbe van kötve, sikeresen feléleszti az erdőben a gonoszt. Démonok szállják meg a kis társaság tagjait, egyedül a főszereplő, Ash marad ki eme mókából. A Campbell által alakított főszereplő jelentős személyiségfejlődésen esik át, és a film második részében (amely szinte remake), már némi fekete humorral szolgál az első komor és brutális hangvételéhez képest. Itt esik meg, hogy hősünk levágja saját kezét láncfűrésszel, mert egy démon megharapta, ami köztudottan fertőző. Mivel nem ide tartozik (mert még mindig egy szót sem írtam a játékról), említeném a "Sötétség serege" című harmadik részt, de aztán itt megálljt parancsolok magamnak. (És nem beszélek a Within The Woods című rövidfilmről, mely az előzmény, a hangulatos remake-ről, vagy a nagyszerű sorozatról, az Ash vs. Evil Dead-ről...) És kanyarodjunk vissza a játékra sürgős jelleggel.
A tartalom: Ash éppen egy elmegyógyintézetben tölti napjait. Ugyan ki hinné, hogy azért öltem meg kedvesemet, barátaimat, meg mindenkit, aki körülöttem van, mert elméletileg démon szállta meg őket? Egyedül Sally az ügyvédnő hisz neki. Viszont Dr. Reinhard, a "Sunny Meadows" diliház igazgatója (akárcsak a "Hellraiser 2.-ben Dr. Channard), jóval mélyebben benne van a dolgokban, a kezében lapul a Necronomicon egy példánya. Sikeresen elszabadítja a gonoszt, és elrabolja a csinos Sally-t, így Ashley J. Williams "visszatér a bizniszbe". Ebben segítőtársa az őrült professzor által kreált Sam, aki egy élőhalott törpe, legfőbb jellemzője, hogy egyszerűen nem bírja befogni a száját, és bármikor feláldozható, hisz állandó kísérőként visszatér, bár leggyakrabban Ash idegein táncolni, aki viszont laza, kemény, és persze némi fanyalgással veszi tudomásul, hogy megint meg kell küzdenie a démonokkal, és a világot is mellesleg az ő feladata menteni. Nem szaporítom a szót: aki ismeri a "Gonosz halott" - szériát, az nem csalódhat.
A játék külső nézetes, és vérbeli "hack-and-slash", Playstation 2-re, és Xbox-ra faragták, szerencsére a PC-s verzió is hozzáférhető azoknak, akik nem rendelkeznek konzollal. A grafikától annyit senki ne várjon, mint a manapság lassan 50 GB-osra teremtett alkotásoktól, (Nézzük el, hogy 2005-ben készült.) de amennyiben szereted a témát, a hangulatot, mindenképpen érdemes megpróbálkoznod vele. A véres és néha félelmetes atmoszférát a nagyszerű humor oldja, a párbeszédek főhősünk és a kissé debil Sam között. Be kell vallanom, néha az irányítás gondot okozott, míg ki nem ismertem teljesen (kb. az első alkalom óta olyan 10-szer harcoltam végig...). Ezáltal gondolható: az újrajátszhatósági faktor igen magas. Őszintén szólva, néha a "youtube" előre felvett videóihoz kellett fordulnom segítségként, főként a pályák végén fenekedő főellenségek esetében. Persze ezek a 2.-3. ismétlésnél elmaradnak, de még így is akadt, amikor többször kellett nekivágnom egy-egy szakasznak. Az átvezető videók élvezetesek, érdemes nem továbblépni, persze megteheted, de ezúton kimaradsz nem egy poénból. A hangok zseniálisak, Campbell és Ted Raimi hozzák a formájukat... Kissé leegyszerűsíti a dolgunkat, hogy a fegyvereket sosem kell újratárazni, bár ez néhány esetben pozitívum, és különböző billentyűkombinációkkal igen sokféle és menő módon végezhetünk az ellenfelekkel. Sajnos negatívuma, hogy nem megy egy egyszerű gombnyomással a mentés, ahol éppen kedvünk szottyan rá, vagy éppen nagy bajba keveredünk, hanem a régebbi gamek stílusában, meghatározott helyeken lehet csak az újrázást megkezdeni. A pozitívuma, hogy a láncfűrész-kezű, shotgun-nal démonokat mészárló Ash visszatér, később még speciálisabb fegyvereket kapva, és vagányabb, mint valaha, mégis ott lapulnak a borzalmak, amit el is várunk. Összefoglalva: Necronomicon, démonok, vérfürdő (néha szó szerint is), humor és izgalom, hangulat. Rajongóknak kihagyhatatlan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése