Nem csak az Euro-horror iránti rajongásom vezetett erre a filmre, hanem az internet berkeiben fellelhető célzások, miszerint Lovecraft-i mélységekbe (és magasságokba...) hatoló történetet nézhetünk végig. Amennyiben (ezt én teszem hozzá), ha csápok jelennek meg egy rémfilmben, akkor azonnal elő kell venni kedvenc alkotónkat? Nos, itt vannak csápok, más dimenzióból érkező fertőzés, mégis, erősnek érzem az összevetést. Viszont hozzáteszem, a francia horror szerencsére erőszakos, durva, vérmes és véres, ezt mindenképpen pozitívum, nincs benne a prüdéria, ami megköti a forgatókönyvíró és a direktor kezét. Tehát reménykedve helyeztem a lejátszóba a "Dead Shadow" -t. 2012-ben alkotta meg első történeteként Vincent Julé (hát, bonyolult dolga nem volt annyira...) és David Cholewa, aki szintén kezdő rendezőként vett részt a forgatásban. Mint ahogyan az addig csak rövidfilmekben játszó Fabian Wolfrom, a főszereplőnk, persze sok profi nem lelhető a forgatócsoportban, de nem is vár a néző óriásit, hiszen nem egy nagy blockbuster-ről tárgyalunk, hanem az ok nélkül lenézett zsánerünkről.
Hősünk, Chris, csak egy csóró kis IT-s, aki retteg a sötétségtől. Mindez visszavezethető gyermekkorára, amikor is 11 évesen szemtanújává vált annak, hogy apja megölte az édesanyját. Amit viszont ő nem lát, hogy faterja őrületét mintha egy másik dimenzióból átszakadó meteorról hulló spórák okozták volna.
Napjainkban viszont megismerkedik a szomszéd hölggyel, Claire-rel, akihez igen erőst vonzódik, és a nő meghívja egy "Világvége - partira", hiszen aznap éjjel érkezik a Halley-üstökös, amelynek feltűnése az egész világot izgalomban tartja.A buliba megérkezve gyorsan elveszíti az eszméletét valószínűleg valami bogyó miatt, amit az italába rakott egy pajkos leányzó. És míg ő a fürdőszobában hever a húgyos csempén, elszabadul odakint a pokol, köszönhetően az "égi áldásnak"...
Kábán ébredezve hazamenekül, ám egy kis banda, akikkel már egyszer összetűzésbe került, megtalálja otthonában, szerencsére feltűnik egy újabb szomszédja, a jólelkű keményfiú, John, aki gondjaiba veszi. Chris-t innentől fogva egyetlen cél vezérli, megtalálni, lehetőleg élve, és nem félig pókká változva Claire-t. Társa lőfegyverrel, míg ő két darab baseball - ütővel áll neki aprítani az ellenséges jónépet a francia főváros utcáin.
Azt hiszem tartalomnak ennyi elég is, amúgy is szinte csak egy-két fordulatot hagytam ki, és a befejezést a mindössze 75 perces filmről. Azért senki ne higgye, hogy töviről-hegyire beszámoltam mindenről, sőt.
Tetszenek benne a jellegzetes francia ízek, amiket már más efféle horrorokban megismerhettünk. Nagyszerű beállítások, szép színek, érzékletes képek az apokaliptikussá váló Párizsról. Bár lassan indul be, addig sem unalmas, aztán a tempó hirtelen nagyon megváltozik, és eszeveszett iramban láttatják, ahogyan főhősünk, (akinek még társa, John is azt javasolta, felejtse el gyorsan azt a Justin Bieber-attitűdöt...) tökössé válik, megtáltosodik, amit persze minden néző várva vár a legtöbb filmben az ilyen alkalmakkor, de szerencsére nem lelkizős hollywood-i nyafogással. Ami negatívum sajnos, az a vége. Mintha csak megszabott papírt-paksamétát használhattak volna fel, és egyszerűen befejezetlennek tűnik az egész történet, vagy mintha az alkotók megakadtak volna nem tudván hová fonni már a sztori szálait. Felemás érzés, természetesen nem a happy end-et hiányolom, hanem csak valami lezárást. A helyzet enyhén szólva nyitva maradt, bár az odáig való eljutás igen kellemesre sikerült, mégis meglepődve látjuk ahogyan váratlanul feltűnnek a közreműködők nevei, és könnyed kitöltetlen űrt hagy maga után. Ízig -vérig a legmodernebb horror, de sajnálatosan sok közöset nem fedeztem fel az ehhez kapcsán inspirálónak feltüntetett "Árnyék Innsmouh fölött" Lovecraft elbeszéléssel. Ja, van egy város, meg emberek, átalakulva. Úgy látom, a Mester nevével már szinte bármit el lehet adni - de semmiképpen ne írjuk ám le, különös hangulata miatt, és a váratlanul feszessé és pörgőssé alakuló, adrenalint feltornázó bedurvulásáért. Érdemes megnézni szimpla rémfilmként, és az említett negatívum ellenére élvezetes kis mű.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése