Visszaolvasva a naplózott filmeket, elkeserítő, hogy miket néztem néha végig. Ha összeadnám azokat az órákat, amik az ehhez hasonló bárgyú, és még csak nem is szórakoztató, filmnek viccből sem nevezhető ökörségekkel teltek... Nos, nem, nem adom össze. Egyetlen előnye annak, hogy az ember alámerül a mozgóképek latrinájába, hogy másokat talán megóv ettől.
Összességében nem volt nézhetetlenül ócska, de azért nem bánom, hogy eltelt az a másfél óra, amit kitett ez a nyomorúság. Sokszor kellett a laptopom órájára nézni, hogy mégis mennyi van még hátra ebből a kontárságból. Vánszorgott az idő, pedig nem volt lassú tempójú film, csak éppen nekem nem volt erre időm.
Magányos egyetemista lány, aki kissé túlértékeli az emberi kapcsolatok fontosságát és bepöccen amiért az egyetlen netes ismerőse is, akit előtte az idegkimerülésig zaklatott a faszságaival, törli őt a Facén az ismerősei közül. Mérgében felköti magát és szellemként a virtuális világba költözik, hogy meghekkelje (nem sült halakat posztolgat a nevében) a volt
elképzelt barátnő profilját, majd szép lassan a leányzó minden ismerősével végezzen, így téve magányossá az egykori netcelebet.
Roppant elmés egy film, nem hogy örülne, amiért nem kell másokkal foglalkoznia, a hülyeségeikkel szenvednie, bekattan, amiért nem jelölik vissza elegen. Más boldog lenne, ha békén hagynák a fenébe, ő meg bepöccen, felköti magát és szellemként mások nevében posztolgatja a kreténségeit, közben meg fokozatosan feltrancsíroz mindenkit, aki nem barátkozott vele.
Nekem ez kevés egy horrorfilmhez.
Mondjuk a zenéje piszok jó volt. A filmzenéjét még meg is venné az ember, mert valóban rohadtul ütős, de ezt a filmet még letölteni is kár. Megvenni meg aztán végkép az. Törölni kell a gépről, akkor is, ha ezért megölne az a futóbolond.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése