A jeti visszatér - Abominable (2006)

 

 Gyermekkori érdeklődésemnek köszönhetően mindig is erősen vonzódtam a nagymel... akarom mondani az UFO magazinos témák iránt. Földönkívüliek, gabonakörök, paleoasztronautika és persze a kriptozoológia, amely titokzatos lények jelenlétét boncolgatja a bolygónkon. Mint a Loch-Nessi-i szörny, a Chupacabra, a Mokèlé-mbèmbé (esküszöm, nem csak lenyomogattam a betűket össze-vissza...), na és persze a jetik. E film megnézésére azonban jóval prózaibb okom volt: meguntam, hogy órákig válogatok a gyűjteményemben, aztán a nagy nehezen kiválasztott horror általában elviselhetetlenül ótvar és igénytelen szar. Így hát megadtam az esélyt bárminek és csukott szemmel böktem rá erre. Hogy jobban jártam-e? A tartalom után rátérek. Lássuk:

 Preston Rogers fél évvel ama hegymászóbaleset után, amelyben elveszítette a feleségét, továbbá őt tolószékbe kényszerítette, visszatér Flatwoodsba, ahol a tragédia megtörtént. A hely mostanában került bele a környékbeli lapokba, mert azt rebesgetik, a környéken egy jeti garázdálkodik. Ápolója, Otis kíséri nyaralójába, ahol a várva várt nyugalmat öt szemrevaló fiatal hölgy zavarja meg, akik a szemben lévő házban szállásolják el magukat, egy szűk körű leánybúcsúztatóra. Míg gondozója magára hagyja, Preston különös dolgoknak lesz szemtanúja távcsőjével. Nagy vörös szemeket észlel a fák között, majd meglátja, ahogyan az egyik szomszéd lányt valami elragadja a fák közé. A visszatérő Otis nem hisz neki, paranoiásnak tartja. Időközben az erdőben pár helyi, megelégelve, hogy állataikat pusztítja valami, éjszakai vadászatra indul, ami annyit tesz, hogy isznak a tűz körül. Ám a szörnyű lény hamarosan  feltűnik... 

 Kerekesszékbe kényszerült főhősünk telefonvonal híján e-mailt ír (műholdas net...) a rendőrségnek, ahol persze rövid úton hülyének nézik, mint Otis, ám őt sikerül kiütni egy nyugtató injekcióval... A lányok időközben fogyatkozásnak indulnak, Preston pedig majd megveszik azért, hogy segíthessen nekik. A hatalmas és őrjöngő szörnyet lehetetlennek tűnik megállítani... 

 A Sci Fi Channel gondozásában elkészített filmet Ryan Schifrin írta és rendezte. Annak a bizonyos Lalo Schifrinnek a fia, aki filmzenéiért öt Grammy-t és egy tiszteletbeli Oscar-díjat nyert. Ennek is ő szerezte a zenéjét, de valószínűleg évszázadot téveszthetett, vagy szándékos hommage játszhatott közre abban, hogy a 60-as évek horrorjainak a feszültségkeltő hangjait hallhatjuk az események kísérőjeként. Az időutazás itt nem áll meg, mert maga a mozi mintha 1980-ból toppant volna elénk a videótékából. Fő motívuma is ismerős, egyértelműen Hitchcock "Hátsó ablak" című alkotására épít, ahol a tehetetlen szomszéd a kukkolásával derít fényt egy gyilkosságra, ám a kommunikációját és mozgásterét szinte teljesen lenullázza a helyzete. Megvalósítása egyértelműen B-kategóriás, televíziós és kis költségvetésű, de ennek ellenére szórakoztató és néha vicces is tud lenni. Újdonsággal nem szolgál ugyan, de néha megnyugtató a klasszikus és régimódi hullámvasútra is felülni, ahol a szörnyeteg természetesen fiatal puncikra vadászik, ez az alapsztori megunhatatlan. Schifrin nagy horror-rajongó és ennek megfelelően olyan nevek tűnnek fel kisebb szerepekben, mint Lance Henriksen, Jeffrey Combs és Dee Wallace. Nincs CGI, csak maszkok, egyszerűen egy laza kis tisztelgés a horror aranykorának. Ezáltal nem kell véresen komolyan venni és asztalt csapkodva követelni napjaink divatos csavarjait és jumpscare játszadozását. Ez egy alkoholmentes, de finom koktél, tartalma, témája, zenéje horror, de nem fog fejbe vágni minket, könnyed és üdítő. A befejezés pedig zseniális és szívmelengető.