The Abandoned (2022)

  Szeretnék segítséget nyújtani azon embertársaimnak, akik most éppen azon dilemmáznak szájszélüket rágva, hogy megnézzék-e ezt a filmet, vagy inkább menjenek Ukrajnába kirándulni a családdal... Nos, csomagoljatok. Mert ennél még az is jobb. 

 Sara és Alex, a fiatal pár, kisbabájukkal egy vidéki farmházba költöznek. A nő szülés utáni depresszióban szenved és mi lehetne jobb gyógyír erre, mint egy mindentől távol eső épület, ahol egész nap félhomályban ücsöröghetsz egyedül, mert férjed a környék állatorvosa, ezért sosincs otthon, miközben állandóan bőgő gyermekeddel magadra maradsz? Mondhatnánk, hogy minden adott a felvidulásra, továbbá már költözés előtt is tudják, hogy ott egy gyilkosság és öngyilkosság is megesett 40 évvel ezelőtt. Mindezektől együttesen én is valószínűleg kiugranék a bőrömből örömömben, azonban Sara valami fura oknál fogva nem gyógyul, sőt, állapota rosszabbodik. Még egy borítékban is megkapja az ingatlanostól a házban történt tragédia jegyzőkönyvét és fényképeket is, ami igen meglepő módja egy ingatlan reklámozásának, Sara meg olyan kurva irigy, hogy nem ossza meg velünk, egyáltalán mi is történt ott, ezért nekem homályos már az egész háttér is. Anyuka nem főz, nem szexel, nem tud a kölykével mit kezdeni, viszont kísérteteket lát. A szomszédban lakik egy fogyatékosnak tűnő faszi is, őt faggatja az épület múltjáról - megteheti, ideje bőven van. Gyereksírást hall (kivételesen nem a sajátjáét...), tárgyak tűnnek el, baljós képek elevenednek meg szeme előtt. Férje kezdi unni a banánt, mert a szeme előtt hullik szét a családja, ezért pszichológust is hív hozzá, féltvén tőle folyamatosan visító csemetéjét, akit eddigre már a legtürelmesebb néző is egy pompásan ívelt rúgással továbbítana az emeleti ablakból, bármennyire is cuki. Sara egyre mélyebbre merül a sötét rejtélyben, amely fenyegetően borul lelkére... 

 Ez a szenvelgés ráadásul 102 percben vonja kínpadra a nézőt. Vajon miért nem volt elég az átlagos 90 perc? Kevesebb kínos csendet élhettünk volna át még kínosabb beszélgetésekkel? Kevesebb unalmas és elnyújtott pillanatot kínlódhattunk volna végig? Adnak időt arra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy ezt a szemetet miért találták eladhatónak? Vagy törhetjük azon a fejünket, miért érzi jó mókának egy totál depressziós nő, hogy egy ilyen házba költözzön? Vagy azon, hogy lehet úgy megvenni egy épületet, hogy meg sem nézel minden szobát? Nem kell aggódni, van benne balerinás zenedoboz, anélkül nincs is kísértetes film - már persze, ha ez az volt, mert a végére több kérdőjelet hagyott, mint amennyi az első felében felmerült. Lassú és vontatott, mintha viagra helyett xanaxszal szexelnénk, majd ennek következtében a csúcspont is elmarad. Csoda, hogy a szomszédok nem hívtak rám a gyámügyet ennyi gyereksírás után, amennyit kihallhattak a lakásból. Az alkotóknak még arra is volt idejük, hogy beavassanak bennünket (bármennyire is érdektelen) Alex állatorvosi eseteibe is, amely szálat végképp nem értem, hacsak a farmer nem valami rokona a producernek, most meg mutogathatja a családnak, hogy nézzétek, papa ott van ebben a foskupacban, de utána kapcsold ki, mert baromság... Összességében egyszerűen az égvilágon nem történik semmi a filmben, még drámának is gyenge. Hogy erre a szemétdombra hogyan sikerült közepesen ismert színészeket összeszedni és költségvetést, az rejtély - én valami pénzmosásra gyanakszom. A rendezés akár szép is lehetne, ha nem az üresjárat uralná a teljes játékidőt. Még a veszekedés-jelenet is lassú, a néző úgy érzi magát, mintha lelassult volna az idő, tíz percenként néztem, mikor ér véget ez a tortúra. És ha már befejezés: már semmit sem értek, mit is láttam, vajon én nem fogtam fel, vagy tényleg ekkora baromsággal abúzálták az agyamat feleslegesen? Szereplőink egytől-egyig ellenszenvesek. Hol fogok izgulni egy olyan nőért, akiből két perc alatt a lelket is kipofoznám, vagy a férjéért, aki meg nem teszi ezt meg??? De komolyra fordítva, a férj egyszerűen szinte kívülállóként létezik, semmi támogatást nem ad feleségének. Egyetlen szorongásra okot adó mozzanat van: a baba. De őt sem azért féltjük, mert holmi szellemek fenyegetik, hanem nehogy valamelyik bútorról, vagy a lépcsőről leessen. Most komolyan, egy horrorfilm ennyit tud nyújtani? Egy-két jumpscare be van erőltetve, de ezzel csak még jobban bemutatják a kontrasztot egy valódi rémfilm és eközött a nulla produkció között. Élvezhetetlen, lapos, értelmetlen és suta - kerüld.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur