Hellbender (2022)

 Ez megint mi a lófasz? - szólt fennkölt konklúzióm a film végén. Mostanra már értem: tudtomon kívül megszegtem a szabályt. Hányszor, de hányszor estem ebbe a csapdába: nem szabad olyan filmet nézni, amelynek ugyanaz az írója, rendezője, de még a főszereplője is. Hisz ezek nagyrészt nem akarnak mást, csak az egojukat kiteljesíteni, az ÉN ÉN ÉN nevében lenyomatot hagyni a világra. Ja, hogy jó is legyen az alkotás? Az nem fontos, a rokonok majd úgyis megnézik. Az ilyen mozik tehát hasonlatosak a családi körben mutogatott nyaralási képekhez, amelyeken Marikát láthatjuk a strandon, a bárban, a múzeumban, a hotelszobában. A központban tehát Marika, aki sokszor eltakarja a hátteret is. 

 Azt hittem ennél nem lehet rosszabb. De lehet fokozni. A legjobb az, amikor apuka és anyuka összeül tinilányukkal, hogy közösen készítsék el a forgatókönyvet és leforgatják önmagukkal, úgy, hogy még a másik gyermekük is szerepet kap benne. Hogy a rokonság nagy, bizonyítja, hogy a kis családon belüli filmes önkielégítés az IMDB-n jelenleg 5,8%-on áll. 

 És én azt hittem valami poén akar lenni, amikor az elején kiírták, hogy készítette az Adams Family...

Hát nem. Apuka: John Adams, felesége: Toby Poser és lányaik, Zelda Adams, Lulu Adams. Én meg nézőként a padlón vagyok. Na essünk neki.

 A film első képsoraiban éppen nők akasztanak egy nőt, valamikor úgy száz évvel ezelőtt. Gondolom az Adams anyuka varróköre is szerepelni akart. Az "áldozat" azonban nem akar elpusztulni, hiába lövik fejbe is többször, végül kigyullad magától és felrepül. Aztán napjainkba kerülünk, ahol is az erdő közepén  éldegél Izzy, a tinilány és anyukája, akinek jól kialakított karakterét már a neve is mutatja: Mother. A család szereplési vágya itt már átégeti a képernyőt, ugyanis kedvenc hobbijuk kifesteni magukat, beöltözni és rockzenét játszani kettesben, még nevet is adtak maguknak: "Hellbender". Ez az esemény legalább háromszor esik meg a 86 perc alatt, kínos pillanatokat okozva a szekunder szégyen tüzében lángoló nézőknek. Gondolom a família ezekkel a mini x-faktoros jelenetekkel a sokoldalúságát kívánja bemutatni a publikumnak. Természetesen ez jól érezhető azonnal, hiszen a történethez semmit nem adnak ezek a feszélyező aktusok. Hamarosan megtudjuk, anyu boszorkány. Minden szir-szart összekever a szájából folyó vérével, no meg drónt épít faágakból, hogy az erdőben bóklászó lányát figyelni tudja. Vagy éppen eltévedt turistát változtat hamuvá. Izzyt pedig figyelni kell, nem szabad emberek közé kerülnie, hiszen tudtán kívül veszélyes. Neki magának az van hazudva, hogy egy súlyos betegség okán kell társaságot kerülnie, de ez nem tartja vissza, hogy összeismerkedjen és medencepartizni kezdjen néhány fiatallal... Persze ennek is rossz vége lesz: a tequilába rakott élő kukactól rátör valami gyilkos kényszer, a többiek meg hülyének nézik és elhajtják. A zsírosképű "Mother" már nem tudja titokban tartani a valóságot: ők bizony boszorkányok és a "social distancing" az emberiség érdekében van, mert nem szabad bántani őket. (Azért lazán kinyírta a kirándulót, akit maga a férje, John Adams játszott el.) Izzy tanulni akar, de valamiért neki nem bokréták bomlanak kezei közül, csak vér és vér... A környéken elszaporodnak a lecsupaszított csontvázak és Anyu attól kezd tartani, ártatlan leánykája nem rá ütött, hanem akasztott mamájára, aki nem tudott ellenállni az erőt adó vér vonzásának. 

 Eme igen hosszúra nyújtott egotrip alatt láthatunk féregevéstől bekábult, egymás arcába vért hányó anya-lánya párost, a 90-es években készült techno-videoklipekhez hasonlatos látomásokat és rengeteg szeplőt. A lassan kibontakozó történetet semmi nem taszítja nagyobb sebességbe, tulajdonképpen az egész lehetett volna egy antológia 15 perces része. Az elnyújtott játékidőt igyekeznek "különösnek" szánt mozzanatokkal kicsit felturbózni, ha már izgalom és feszültség nincs, de ezek sem működnek, egyszerűen ez egy olyan büfés szendvics, amiben csak egy kis szelet szalámi van. Mindeközben alaposan szemügyre vehetjük az erdőt, mintha egy túramagazint látnánk és meg kell mondanom, hogy ezek a felvételek nagyszerűen sikeredtek, javasolnám az operatőrnek áttérni a természetfilmek világába. Értem én, mit akartak ebből kihozni, ez egy afféle "witch coming of age" sztori, de a felesleges és némileg infantilis szereplési rögeszme, a "mindegy éppen mi történik, csak ott legyek a képernyőn" bedönti az amúgy is gyenge alapokat. A vége felé beleerősítenek egy kicsit, érdekesebbé formálódik a monoton és egysíkú cselekmény, de persze kizökkenteni már nem tudnak a kómából, elfogy a szufla és ugyanolyan érdektelenül fejeződik be, ahogyan idáig elvergődtünk. Ez az Adams família családi videója, maradhatott volna szűk körben is, unokahúgok és nagybácsik körében, akik most agyondicsérnék, miközben potya bort iszogatnának és koktél krékert majszolnának az Adams rezidencián.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur