Craig jóravaló fiú, aki édesapjával él, miután anyja meghalt. A kisvárosban lakó gazdag és kérlelhetetlen öreg üzletember, Mr. Harrigan felfigyel rá a templomban, felolvasói tehetsége miatt. Hamarosan felfogadja őt némi pénzért, hogy egy héten háromszor látogasson el hozzá, hogy kedvenc regényeit az ő narrálásában hallhassa. Ajándékképpen évente négyszer is kap az idős úrtól sorsjegyet, mígnem egyszer csak szerencséje nem lesz és nyer vele 3000 dollárt. Hálából vesz Mr. Harrigannek egy okostelefont. Megnyitja a világot neki az internet csodájával, az összes pénzügyi és tőzsdei hír jelenidőben érkezése elbűvöli az öreget. Kölcsönös tisztelet és barátság alakul ki köztük, miközben Craig életét megkeseríti a felsőbb iskolában egy nagydarab kölyök, aki pikkel rá. Nemsokára idős pártfogója meghal, és a srác valamiért, afféle kegyeletből a felravatalozott holttest öltönyzsebébe csempészi annak mobilját. Különös dolog történik: búcsú SMS-ére valamiféle választ kap. A különös kommunikáció abban csúcsosodik ki, amikor egy traumát követően elpanaszolja a telefonba bánatát és problémája megoldódik - igen kegyetlenül. Innentől kezdve meg van győződve róla, hogy öreg barátja meghallgatja őt a túlvilágról és a maga halálos módszereivel segít neki...
Ahogyan manapság divatos mondani, ez egy "coming-of-age" sztori. King gyakran nyúl ehhez a műfajhoz, a felnőtté válás témája nem csak közel áll hozzá, de kitűnően tudja interpretálni is azt. A történet nyugodt tempóban bontakozik ki, mégsem válik kellemetlenül unalmassá. A mérce erősebben billen a drámai jelleg felé, ahol a horrorisztikus szál inkább csak segíti a cselekmény kibontakozását, mintsem fővonal. Az elbeszélési mód merengő, melankolikus, olykor filozofikus, amely erősen tompítja ugyan a rémtörténeti jelleget, viszont hangulatossá teszi a filmet. Ahogy belesüllyedünk ebbe a mélabús történetbe, annál inkább megszokjuk és adjuk is fel vérmes reményeinket a rettegésre. Ez nem feltétlenül negatív dolog, mert a misztikus thriller irány is elfogadható. A színészek hibátlanok, Sutherland tökéletes profizmusával mondjuk egy állólámpát is el tudna játszani. A rendezés is jó iparosmunka, az idő múlása ügyesen, nem tolakodóan, de érzékelhetően van bemutatva. A hangsúly inkább a morális dilemmára lett kihegyezve, ugyan mit kezdesz egy ilyen kezedbe adott hatalommal, meddig mész el... Ennek köszönhetően a feszültséget és félelmet, mindent, ami egy horrornál alapvető, azt nélkülöznünk kell. A Netflixhez képest jól sikerült és visszafogott mű, kicsit hosszú, nem ártott volna a kisregényt elevenné tevő feszesebb tempó, amely visszavezette volna a műfaj irányába. Tulajdonképpen a "Harrigan úr telefonja" egy Mesék a kriptából-féle antológiában megért volna egy epizódot, kevesebb lamentálással és merengéssel pofás és meghökkentő részecske lehetett volna. Így viszont marad egy kissé lassú, rémfilmként nem igazán működő, határozatlanul imbolygó, misztikus felhangokkal dúsított sztori a serdülésről, veszteségről, erkölcsi kérdéssel. Nem rossz, de csak, ha elvárások nélkül ülsz le elé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése