Kanada búskomor erdeiben járunk, amelynek valahol a közepén egy család prémvadászatból éldegél. Joseph kemény fickó, mestere a vadászatnak, látszik, hogy szereti ezt az életet mindentől távol. Felesége, Anne mindenben támogatja, ám 13 éves leányuk miatt már szeretne a civilizációhoz közelebb költözni, hogy Renée iskolába járhasson, legyen választási lehetősége megismerni egy másfajta életet. Az apa mindenre meg akarja tanítani gyermekét, aki látszatra lelkesen kíséri vadászataira, mígnem ezt a törékeny idillt összetöri, hogy felbukkan egy farkas, amely fosztogatni kezdi csapdáikat és kimondottan veszélyesnek tűnik az emberre is. Egy napon Joseph holttestekre bukkan, amelyek arra motiválják, hogy hosszabb vadlesre induljon. Anne egyre jobban szorong, majd miután konfrontációba kerülnek a fenevaddal és az ürülékében (a farkaséban...) egy gyűrűt talál, felkeresi a legközelebbi település rendőrörsét. Mivel azok szkeptikusan viselkednek, nem marad más, mint berendezkedni védekezésre kettesben és nagyon óvatosan viseltetni az erdő irányába. Josephről továbbra sincs semmi hír, ám egy este sérült férfit talál, akit hazavisz ápolni...
A film lassan lépdel eleinte, ám észrevétlenül kelti fel a nyugtalanságot, ami egy idő után már folyamatosan és tartósan a nézőbe költözik, majd dübörgő izgalommá nemesül. Komótosan, ám ügyesen vázolja fel szereplőink karakterét, életét, amelyek bizony szükségesek ahhoz, hogy akaratlanul is empátiát keltsenek bennünk. Sivárnak tűnő, mégis nagyszerű hangulati elem az erdő, amely inkább fenyegető, mint szép, inkább komor, mint szemgyönyörködtető, tökéletes elszigeteltséget sugall. Szereplőink nem zökkentenek ki a történetből, talán egyedül a rendőrnő muzsikál gyengén. A forgatókönyvben eredetileg egy nyolc éves kisfiú szerepelt gyermekként, de átírták Renée-re, amely jó választás a megtörténtek fényében. Nem különösebben véres, sokan talán a horror kategóriába esése tényét is hümmögve fogadnák, de nekem ezzel nincs problémám, mert igényes és jó mozi, amely okosan adagolja a feszültséget, majd az egyre kényelmetlenebb izgalmakat is. A befejezés megrázó és felkavaró, elmarad a feloldozás, inkább elhűlve meredünk a szépen megkomponált jelenetekre, amely a zenével összefogva elemi erővel taszítja mélységbe a nézőt. Linden szépen és ridegen építi-alakítja a történetet, hogy a végén erre a kegyetlen és gyönyörű negatív katarzisra hegyeződjön ki a cselekmény. Ritkán gabalyodunk felesleges mozzanatokba, itt minden a tetőpontot szolgálja. Szerencse, hogy nem igényelt különösebb látványvilágot, ezért a szűkösebb költségvetés nem érződik rajta. Olyan színészek kerülnek elő benne, mint Devon Sawa (Végső állomás) és Nick Stahl (a borzasztó John Connor a T3-ból) akiknek nem ez az első párosuk, mert már szerepeltek együtt horrorban (388 Arletta Avenue - 2011). Ajánlom a megtekintésre, igazi kemény thriller.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése