There's Something Wrong with the Children (2023)

  Senki ne mondja nekem, hogy ez a filmcím nem kelti fel az érdeklődését. Persze mindez semmit nem jelent, nem ad minősítést, hülyébbnél hülyébb címek már így is vannak, például a "Children Shouldn't Play with Dead Things", "Bikini Bloodbath Car Wash", "Don't Fuck In The Woods", "You Can't Kill Stephen King" vagy a "Nyolcadik utas: a Halál". Mindez azzal tetézve, ahogyan elkezdődik: idilli képsorokon kergetőző kacagó gyerekek, miközben a Sisters of Mercy-tőll szól a "More"... Na itt már tényleg nem tudtam hová rakni ezt az alkotást, vagy kurva jó lesz, vagy kegyetlenül szar - középút nincs, amikor ennyire egyedinek tűnő alapozással van dolgunk... 

 Ben és Marge leruccannak hétvégére a vadonba régi barátaikkal, Ellie-vel és Thomassal valamint két gyermekükkel. A kikapcsolódás tökéletesnek ígérkezik, kényelmes faházak az erdőben, sörözések és füvezés. Erdei barangolásuk során felfedeznek egy hatalmas ódon épületet, amelynek mélyén egy hatalmas gödör található. A titokzatos lyuk különös módon megbűvöli a gyerekeket, belebámulnak, majd valamiféle csak általuk látott ragyogásról kezdenek hadoválni, miközben elered az orruk vére. Eljön az este, Ben és Marge esélyt adnak barátaiknak, hogy félrecsúszott kapcsolatukat helyrehozzák, ezért felajánlják, hogy a kicsik aludjanak az ő szállásukon.

 Reggelre azonban a kölykök eltűnnek, Ben pánikban keresi őket, gyanítva, hogy azok visszatértek a lyukhoz, amelynél olyan furcsán viselkedtek. Ahogy odaér, azok a szeme láttára vetik magukat a mélybe - a férfi összetörik. Visszatérve a szállásokhoz hatalmas meglepetés éri: a halottnak hitt gyerekek már otthon vannak... De megváltoztak... Ördögi játékot űznek, miközben a többiek még mindig cuki kölyköknek hiszik őket - ők már valami mások, Ben pedig egyre őrültebbnek tűnik... 

  Ez a film jó. Akad ugyan benne némi csetlés-botlás, enyhe amatőr bájjal kacérkodik velünk, azonban mindezen túl egy izgalmas természetfeletti horrort nézhetünk végig. Jó érzékkel tapintottak a nézők érzékenységére, ügyesen tudják még a párokból kibuggyanó titkokkal is megfűszerezni a hangulatot, majd a paranoia légkörét kiterjeszteni. Az útra kelő feszültség nem áll le, dobol a szívünk ritmusával, a gyomrunk feszülésével. Mindehhez páratlan kísérő a zene. Tökéletesen festenek alá minden érzést, emelik az adrenalint és helyeznek bele teljesen bennünket abba a világba. Kis költségvetése észrevétlen, színészeink pedig meglepően jól hozzák szerepeiket, bár a gyerekek nekem már az elején idegesítőek. Van benne valami eredetiség, nincs szájbarágás, frissnek és üdítőnek hat a jumpscare-klisés mozik évtizedében. Drámából is sikerült beleépíteni, de nem kell szomorkodni, izgalom és vér bőven locsolja a végeredményt. Ne keress használati utasítást mindenhez - a szörnyű dolgok csak úgy megtörténnek a valóságban, pont ettől reális, egyáltalán nem kutattam, mi lapulhat az egész mögött. Talán ettől nem vesztette el a ritmusát a film. Az elején a lassú ismerkedés sem véletlen, a viszonyok és szerepek megmutatásával tudják emelni a feszültséget, a pszicho horror hatást - amely végül átível a fizikai borzalmakba is.  

Erre volt szükségem a hegedűszós-melankolikus folk horrorok, a belassult misztikus horrorok és a modern anyatermészet-horrorok után. Nézd meg Te is, érdemes.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur