Ez kurva jól hangzik, ugye? A valóság az, hogy Ricsi barátommal ketten ültünk a teremben. Amely tényező számunkra kimondottan kellemes volt, hiszen legalább menet közben kibeszélhettük a műsort, amely csapnivaló volt. A sorozatba illesztett trilógia lezáró része minőségben egy lejtővel jól ábrázolható pályát mutat be az elsőtől az utolsóig. Íme, megérkeztünk a legaljára. Piszok nehéz lesz spoiler nélküli kritikát írnom, ezért egyszerűen csak idemásolom a hivatalos tartalmat:
Négy évvel a tavalyi Gyilkos Halloween eseményei után Laurie az unokájával, Allysonnal él, és az emlékiratainak befejezésén dolgozik. Michael Myerst azóta senki sem látta. Laurie, miután évtizedekig hagyta, hogy Michael szelleme irányítsa a valóságát, úgy dönt, hogy felszabadítja magát a félelem és a harag szorításából, és örülni fog az életnek. Ám amikor egy fiatalembert, Corey Cunninghamet megvádolják egy kisfiú meggyilkolásával, akire vigyázott, és ez az erőszak és a terror özönét zúdítja a kisvárosra, Laurie arra kényszerül, hogy egyszer s mindenkorra szembenézzen a kontrollálhatatlan gonosszal.
A film meglepően erős felütéssel kezdődik, a gyermekkel történő baleset sokkoló és brutális kezdet, ám lelkesedésünket hamarosan letörik az ezt követő cselekmények és a történet ágas-bogas elágazásai, amelyek egy slasher esetében túlbonyolítottnak tűnnek. Konkrétan a feléig szinte alig történik valami, max szemtanúi lehetünk Corey és Allyson kibontakozó románcának, amely ráadásul igen sok megmagyarázhatatlan elemet és bukkanót tartalmaz. A tiniromantika és a divatos felnőttéválós stílusjegyek lehűtik a kedélyeket és értetlen fejcsóválást váltanak ki. A problémát ott érzem, hogy a mai kornak megfelelni akarással úgymond többet akartak kihozni egy átlag Halloween-résznél, pont ezáltal jóval kevesebbet adva annak esszenciájából. A beépített fordulatok nem működnek, nemhogy elpuskázott lehetőségek, hanem olyan mellékvágányok, amelyekre semmiképpen sem szabadna tévedni. A legfájdalmasabb és legfelfoghatatlanabb, ezáltal kőkeményen mesterkélt és erőltetett a fő mozzanat, Corey átalakulása. Mert ez történik vele. Nem jellemfejlődés, hanem teljes metamorfózis, amely megindokolhatatlan. Ez egy akkora törés, amely az egész koncepciót tönkreteszi és a nézőt szkepticizmussal tölti el. Mintha kicserélték volna, egy teljesen más karakter bújik elő, amely momentum annyira kínkeservesen és sántikálva akarja megcsavarintani a sztorit, amit egyszerűen nekem személy szerint nem sikerült lenyelnem. Irreális reakciók sebzik folyamatosan az elméinket: Laurie már valakinek a tekintetéből kiolvassa, hogy sorozatgyilkos, Allyson pedig egyetlen kérdés nélkül fogadja Corey teljes átlényegülését. Kínos jelenet is akad, amikor a csatornában Corey és a nyugdíjas Myers birkózik, akkor már nem tudtunk hová nézni, annyira feszélyezett a szerencsétlenkedés és illúziórombolás - majd ezt követően a sorozatgyilkos újra ereje teljében gyilkolászik. Érezhető az erőlködés, ahogyan igyekeztek megtölteni a forgatókönyvet, valami nagy durranást, csavaros finálét hajszolva, de annyira művi, annyira amatőrnek tűnő mozzanattal váltanak sebességet, hogy az egész elvérzik. Pedig a kivitelezés nagyszerű, egy rossz szavunk nem lehet a rendezésre, annak ellenére, hogy néha szégyenlősen nem mutatják a gyilkosságokat, amely megint csak felfoghatatlan egy horror esetében, továbbá a bodycount is az átlag alattinak tűnik, de sok időt elvett az első óra az idillikus kisvárosi létet és a fiatalok kibontakozó vonzalmát bemutató képsorokkal. Laurie kigyógyult paranoiájából, annak ellenére, hogy Michael még mindig szabadlábon, csupa nagyis dolgokat művel vidáman, süt, boltba jár, karakteréhez nem illő szexuális tanácsot ad. A városlakók pedig (WTF) a túlélőket kárhoztatják és okolják a mészárlásokért. Megöltem egy embert - vallja be Corey, erre Allyson reakciója, hogy szétpakolja neki a lábát, sőt, világgá akar menni vele. Laurie lelövi a gyilkost, majd a maradék töltényeket a falba lövi, hagyja, hogy az felvegye a kését. De miért? Mi ez az egész katyvasz? Mint a flippergolyó, úgy pattog a sztori ide-oda, mintha nem tudták volna eldönteni, mit akarnak. Annyira komolyan akarták venni, hogy a végére már komikus lett az egész, zagyva és elcseszett, a sorozatból annyira kirívó, hogy én ezt az egészet mellékágnak tartom. Inkább nézek egy agyatlan slashert, mint egy elrontott slashert, amiből thrillert akartak kovácsolni. A vég nem katarzist okoz, hanem csalódást. Ennyi? Egy ilyen nagyívű filmfolyamnak, egy ilyen ikonikus karakternek ennyire semmitmondó befejezést készítettek? Michael és Laurie végső és sorsdöntő összecsapásának felében az egyik fél nem is szerepel, helyette romantikus drámát láthatunk, amelyben Allyson indokolatlanul nyomul a nyámnyila és ronda kölyökre, akit mindenki kerül.
Én barom, hogy nem bírtam kivárni, amíg letölthetem, helyette fizettem azért, hogy a szemem láttára gyalázzák meg a szériát, egy filmben, amelyben a két főhős csak mellékszereplő, mindez megölte a hangulatot, az izgalmat és a borzongást. Még várok egy rendes, valódi Halloween filmre, amely elfeledteti velem ezt a kudarcot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése