Nem épp a kedvenc alműfajom a tinihorror. Manapság már elviselem, de a 90-es években feltűnő "Tudom, mit tettél...", vagy a "Rémségek könyve" komolyan próbára tett. A maszkos sorozatgyilkosok és tinédzser áldozataik játszmája, tetézve a fárasztó bulizással és idióta menekülésekkel, az egy kaptafára felhúzott, újat mutatni nem tudó történetekkel nekem nyögvenyelős volt. Hőseik kidolgozatlanok, ugyanazok minden esetben, álmomból felriasztva össze tudnék állítani egy ilyen csapatot és sztorit. Vajon Kelly DeVosnak sikerült-e könyvében valami kiemelkedőt alkotni, szerethetőt és érdekeset, átlagosnál jobbat?
A könyv borítója mindenesetre ötletes és vonzó, de bontsuk is ki, mi lapul benne.
Alex Rush-nak és baráti körének közös álma a filmszakma. Mind a heten a művészet egy-egy szegmensét képviselik: sminkes, operatőr, producer, színésznő, hangtechnikus, számítógépzseni és persze Alex az író-rendező. A forgatókönyv már megírva, egy Drakula-féle történet, amely rövidfilmként belépő lenne egy filmfesztiválra - továbbá az egyetemre. Nagy szerencse éri őket: az általuk indított adománygyűjtő oldalra félmilliós összeg érkezik egy ismeretlentől és egy román származású világhírű színésznő felajánlja nekik, hogy helyszínt biztosít a forgatáshoz. Méghozzá Vlad Tepes kastélyát Romániában, ami garantálja az autentikus hátteret. A csapat örömmel fogadja a felajánlást, ám a hátborzongató helyszínre megérkezve csalódások sora fogadja őket. Majd egy titokzatos gyilkos sorra elkezdi levadászni őket...
Mint látható, nem sok újdonságot tartalmaz a történet, mondhatni a klasszikus tinihorror, csak a játéktér lett Európába helyezve, bevonva Drakula misztikus mázával és rengeteg mennydörgéssel, viharral. No és persze feminista nyavalygással a szexizmusról, hogy a filmipar mennyire csak a férfiaknak kedvez. (Ejj, bárcsak egyszer mondjuk a bányászat és építőipar ügyében hallanám eme sirámokat...). Különös módon a sztori mindaddig érdekes és élvezhető, míg meg nem érkeznek a végzetes kastélyba és fordított módon, amikor az izgalomnak kellene elstartolnia - onnantól unalmas és fárasztó. Nem sikerült feszült atmoszférát teremteni, körülbelül annyira félelmetes és hátborzongató, mint egy unalmasabb Scooby Doo rész. Van képe megemlíteni, hogy a "váljunk szét" milyen gagyi klisé, de aztán minduntalan szétválnak, csak, hogy fogyatkozzanak. A véghetetlen szaladgálás az ezerszobásnak tűnő épületben, menekülés, értelmetlen bolyongás nem tudja lekötni az olvasót. A hangulatfestő időjárás pedig kissé hihetetlen: amikor kilépnek az esőbe, az olyan sűrű, hogy meg kell fogniuk egymás kezét, különben elvesznek. Az idegeinken is csak azzal tud hegedülni az írónő, hogy ahányszor valaki valami fontosat szeretne mondani, akkor hol mennydörgés szól közbe, hol belép valaki, netán közbevágnak - később pedig nem is firtatják, mi is lett volna ama sorsfordító mondat... Mindezek összessége már olyan szinten vonakodóvá tett a regény iránt, hogy szinte tehertételként tekintettem rá. De lépjünk tovább, mert még meg sem említettem szereplőinket. Néhány karakter annyira egydimenziós, hogy csak pálcikaemberként látom lelki szemeimmel őket, csak bábúk, akik azért vannak, hogy meghaljanak. A környezetről többet megtudhatunk, mint mondjuk Carter-ről. Talán érdemesebb lett volna kevesebb szereplőt választania Kelly deVos-nak, hátha akkor jobban felépített figurák kelnének életre könyvének lapjain? - tehetjük fel a csalfa kérdést, de csakis azért, hogy rögvest leüthessem a magas labdát: az sem menne. Próbálkozik ugyan összeszögelni két főbb szereplőt, Alexet és fiúját, Jaxot, de ez aztán végképp totális kudarc. Jax a jóképű, kockahasú szóke gimisztár, okos, hősies, figyelmes. Alexról, aki FŐSZEREPLŐ csak annyit tudunk meg, milyen anyagi körülmények között él és hogy átlagos lány. Ráadásul ez a semmilyen karakter a befejezésig kullog az események után, semmit nem tesz, sikoltozik, menekül, cserbenhagy mindenkit, csak egy szürke egér, akinek nincs önálló gondolata. Persze a végén főhőssé avanzsál - ennek következtében viszont az egész könyv lenullázódik. Tapasztalt olvasóknak semmiképpen nem ajánlom, mert felületes, egysíkú, nincs benne szerethető alak, szinte csupa statiszta, akik sorsa teljesen érdektelen. Az egész vontatott cselekmény a végén bekövetkező csavarra épül, amely viszont értelmetlenné teszi a sok kínnal elolvasott oldalt. Kezdő olvasóknak érdekes lehet, ahogy a moly.hu-n elnéztem a tinilányokat elbűvölte, remélhetőleg idővel azért mélyebb vízbe is bemerészkednek. Nem ajánlom, nem éri meg az árát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése