Home for Rent (2023)

 Kivételesen szerencsém volt. Néha ilyen is előfordul. Ismét válogatás nélkül az első kezem ügyébe kerülő horrort indítottam el, amelyről az angol címén kívül semmit sem tudtam. Még azt sem, hogy ázsiai. Ha sejtem, óvatosabb vagyok: a kísértettörténeteiktől narkolepsziát kapok, a videó/mikrohullámú sütő/lábmasszírozó tárgyak által hordozott átkoktól meg kiütést kapok. Azt sem, hogy a Netflixen is fent van - az végképp riasztó általában. De mint fentebb említettem, igazán jól jött ki a lépés: a thaiföldi film minden volt, csak unalmas nem. Sophon Sakdaphisit, akit leginkább az "Árnykép" forgatókönyvírójaként tisztelhetünk, itt mind rendezésben, mind történetfűzésben kiemelkedőt domborított. Vágjunk is bele:

Ning, a főbérlő nő megrázó dologgal szembesül: kiadott lakását szanaszét verték, teljesen leamortizálták. Az ingatlanos azt javasolja neki, a nagy házat, amelyben most lakik párjával és kislányával, adják ki, azzal igen sok pénzt szakíthatnának, és költözzenek ebbe, a kisebbe, amelyet fel lehet újítani a másik albérleti díjából. Ningnek megtetszik az ötlet, de Kwin, az élettársa húzódozik a tervtől, ami érthető: ki szeretne egy gyönyörű nagy ingatlanból az ötödik emeletre költözni...? A bérlőjelöltekkel való találkozásról késik, de amint odaér, meglepve tapasztalja, Kwin kiadja a kérót a jelentkező két nőnek, minden fenntartás nélkül.

Ning ellátogat néhány otthagyott holmiért, de alig akarják beengedni és volt szomszédasszonya felhívja, menjen be hozzá is. Az idős nő pánikban van: az új lakók különös szertartásokat űznek hajnalonta, fekete mágiát jelző tárgyak vannak kiakasztva és varjak tömegei keringenek a ház fölött. Majd otthon furcsa felfedezést tesz: élettársa mellkasára egy tetoválás került, ráadásul ugyanolyan, mint az egyik nőnek, aki beköltözött a lakásukba. Hajnalonta rémisztő eseményekre riad fel és észre veszi, hogy Kwin ilyenkor mindig eltűnik egy könyvvel, amit még albérlői adtak neki. Egy ilyen alkalommal kislánya, Ing felett egy szörnyű rémet lát, amely a gyermek bőrébe karcolja ugyanazt a jelet, amit párja visel. Nem bírja tovább a kétségeket és a rettegést: követi Kwin-t, aki a tetőre megy és ott kántál egy félelmetes szertartás keretében. A nőnek elege van, elmenekíti gyermekét, mert  tudja, valamiért egy sötét erő, karöltve Ing apjával, szemet vetettek a kislányra...

Mindez persze csak a film első fele, amely olyan sötét fenyegetést sugároz a képernyőről, hogy az ember túlfeszül. Olyan szépen siklunk bele a cselekménybe, miközben megismerjük szereplőinket, hogy öröm nézni, nagyon sok mainstream horror tanulhatná meg ennek művészetét, hogyan sikerül karaktereket rövid idő alatt felvázolni néhány ecsetvonással, miközben a cselekmény sem ül le. Természetesen az érzelmekre is apellálnak, méghozzá ügyesen: a 7 éves kicsi Ing tündéri, az emberben máris felkelti a szülői ösztönöket. Van abban is valami rettentő, amikor a gyanú életed párjára vetül, akiről egyik pillanatról a másikra már nem tudod kicsoda és mit akar. Ezen összetevők mixe mélyen nyomasztó és torokszorító érzést képes produkálni.

A történet azonban egyáltalán nem egyszerű, olyan sokrétű, mint a káposzta levelei: egy válságos pillanatban visszautazunk az időben, hogy más szemszögből is lássuk a sztorit, az apáéból, majd ismét, a bérlők perspektívájából. Itt már a fekete felhőként rajtunk ülő feszültség átadja a helyét az értelmezésnek és az akciónak. És persze a drámának, hiszen az ázsiai mozik nagy része igyekszik a lélekre is hatni, nem csak a zsigerekre - sikerül is. Az ötletes csavarok sokkja rendkívül hatásos és nagyot dob az alapból sem rossz filmen. Mindemellett a kivitelezés is pompás, hibátlan látványvilága és idegeinken hegedülő zenéje kiemeli az átlaghorror kategóriából. Ez a film szép, megmutatja, hogyan lehet művészien kezelni a kamerát és a CGI-t, hogy még egy horror is minden érzékre tudjon hatni. Két órás létére töményen koncentrál a történet szálaira, kiszámíthatatlanságával pedig nem hagy békén, a legvégéig érdeklődéssel nézzük, követjük és válunk gombnyomásra érzelgőssé. A halál feldolgozhatatlanságának témája olyan dolog, amely mindannyiunkat előbb-utóbb utolér, de a szerencsések a saját gyermekükét nem élhetik meg (Ez itt nem szpojler, ha megnézed, megérted...). Egy olyan érzelemdús utazás és varázslatos horror, amit sokáig nem felejtesz el. Kötelező.