Könyv: Frank Peretti: Eskü

 Mekkora marha vagyok, kérem alássan. Az egész réges-régen kezdődött a szép emlékű váci Gödör kocsma mélyén, ahol is a pultos hölgy kezében egy kellemes borítójú könyvet észleltem és legott elkértem, hadd szemrevételezzem alaposabban. A kötet írója Frank Peretti volt, a cím pedig "Áttörés a sötétségen". A kiadója viszont beindította a vészjelzést a fejemben, továbbá a belső ajánlók: ez egy Hit Gyülekezetes, vagy ahhoz igen közelálló társaság kiadványa. Itt aztán le is zárult kis flörtöm Perettivel és már dobtam is vissza, inkább gyorsan kértem még egy hideg Arany Ászokat. Keresztény-horror, piha, mormoltam magamban, miközben igyekeztem gyors feledésbe burkolni a sörrel ezt a felháborító szóösszetételt. Pár év múlva, 2006-ban elkészült egy Peretti film, meghatározása szerint horror, Edward Furlong főszereplésével, a "Visitation". Hm, akkor annyira szar mégsem lehet, gondoltam és ennek örömére olcsón beszereztem valahol egy regényét, az Esküt. Annak rendje és módja szerint elhelyeztem a polcon, a P betűnél, hogy aztán meg is feledkezzek róla, esetleg, amikor poroltam-rendezgettem, bűntudattal néztem rá, továbbá enyhe viszolygással. A kereszténységgel semmi bajom, sőt, de nem éreztem úgy, hogy kedvenc műfajomban valami nagy tűzijátékkal tudná kiégetni az agyam. Újabb évek peregtek, míg a bolhapiacon nagyon jutányos áron megvásároltam a Látogatást, ami a Furlong-féle film alapja volt (ez is már régóta pihent szintén megnézetlenül bírtokomban). Most, miután a könyvtárban nyári szünet ideje érkezett el, szórakozottan kotortam a sok olvasatlan könyvem között, és elhatároztam, most aztán megismerem, milyen is az a keresztény-horror, elő azzal a Látogatás-sal. Kellemes csalódás kimaxolva, egyszerűen lenyűgözött a sztori, írásmódja pedig Stephen King amerikás-élvezetes stílusában kényeztette az olvasót. A téma ugyan valóban vallásos volt, de őszintén szólva ennyi erővel az Ördögűzőt is vehetjük annak. Ahogy végeztem vele, mohón kaptam le a helyéről az Esküt és vittem magammal a nyaralásra is. Nos, ez a regény lenyűgözött, elvarázsolt, nem bírtam letenni. Ahányszor megfogtam csak az dübörgött az agyamban, ennyi rohadt éven át itt volt ez a mestermű, ez a vérbeli horror és én marha, kerültem nagy ívben. De már sok a bevezető, ássuk bele magunkat a történetbe, egyenesen a hátlap tartalmát citálom:

"Valami sötét dolog történik Hyde Riverben, ebben az elszigetelt öreg bányászvárosban, az USA észak-nyugati partvidékének hegyei között. A sötétség leple alatt váratlanul csap le. A legutóbbi áldozat Cliff Benson természetfotós, akit vadkempingezés közben öltek meg brutálisan. A seriff egy kóbor medve művének tulajdonítva lezárja az ügyet, Cliff bátyja, Steve azonban nem nyugszik bele. A vonzó, világosbarna hajú Tracy Ellis seriffhelyettes sem biztos a dologban. Amikor pedig egy újabb személyről derül ki, hogy eltűnt, csatlakozik Steve-hez, az igazság keresésében…" (Mondjuk a világosbarna haj említése számomra érthetetlen kitétel a szinopszisban, hiszen ez aztán totál lényegtelen...)

Peretti mesterien vezeti végig az olvasót a klasszikus horror ösvényein, a nyomozáson, a múltbéli titkok lassú megismerésén, amelyekhez napló- és levélrészleteket is adagol, az emberi hitványság és gonoszság kapcsolatával egy minden ízében pokoli lénnyel, majd egy végső csatával. A kisváros bűnnel teli megalakulásának öröksége messzire elér: napjainkban egyre több áldozatot szed és egy kívülálló kell, aki nemcsak a titkolózó település ellenszenvének teszi ki magát, de a legyőzhetetlen gonosz is felfigyel rá. Nem kell félni a regénytől, vegytiszta horror, amely ugyanazzal a rendszerrel működik, ahogyan a többi, talán egy kicsit jobban koncentrál a bűn és tisztaság témájára - de alapból a természetfeletti sztorik mind erről szólnak. Az író olvasmányos, nagyon ritkán kicsit dagályosnak érzem, de ez nem okoz semmiféle megakadást soha, hiszen letehetetlen. Peretti nagyon jó tollú, ügyesen adagolja a feszültséget, ahogyan a titokzatos alapsztori miatt is az ember legszívesebben előre lapozna, így minden egyre csak arra bíztatja az olvasót, hogy haladjon. Ezek mellett persze gondolatébresztő is, olykor a saját bűneimre rímelő cselekedetek miatt nagy sóhajjal vettem tudomásul, az elbagatellizált, önmagamnak megindokolt bűneim is bűnök, messze állok a tisztaságtól. Persze ez csak pozitívum, hiszen egy alsóbb rétegben is dolgozik, aki felületesen akar átsiklani a  gyengéd tanításon, annak ott van a lendületes és perfektül működő horror. A finálé monumentális, a legdurvább akció-horrorok iramával hajszol bennünket hipertóniába, ha egyszer hitelesen megfilmesítenék, hatalmas siker lenne. És ez a kincs ott volt annyi éven át olvasatlanul, miközben olyan borzalmas szarokon átrágtam magam, mint a "Pillangók kertje", a "Gyere kapj el!" vagy Josh Malerman bármelyik könyve. Ezek után elszántam magam a további műveire is, bűn lenne kihagyni a keresztény Stephen King remekeit.