Na jó, mondjuk, hogy ez egy börtönben történik?
És ha mondjuk az egyik egy halálra ítélt sorozatgyilkos, a másik pedig egy pszichológus, akinek el kell döntenie, hogy a vele szemben ülő fickó vajon beszámítható-e?
Így azért mindjárt más, ugye?
Steve Deace, keresztény-konzervatív műsorvezető "A Nefarious Plot" című regénye bemutatja, hogyan manipulálja az emberiséget a Gonosz évszázadok óta. Ezt adaptálta a vallási témájú filmekben utazó Chuck Konzelman és Cary Solomon rendezői páros, Sean Patrick Flannery (nekem mindig az ifjú Indiana Jones marad...) főszereplésével - előre kell bocsátanom; parádésan. Szóval igen, ismét egy keresztény-horrorba botlottam és újfent nem bántam meg.
Miután elődje öngyilkos lett, Dr. James Martin pszichiátert kérik fel, hogy megvizsgálja a hírhedt sorozatgyilkost, Edward Wayne Brady-t. A kivégzése előtti procedúrán sürgősen el kell döntenie, vajon Brady halálra ítélhető-e, avagy elmebeteg, akinek intézetben a helye. Mindössze néhány órája van ennek eldöntésére, amelyet nem könnyít meg a gyilkos állapota sem, aki azt állítja: ő egy démon, aki megszállta a férfi testét, ő kényszerítette iszonyú cselekedetekre. A dokit előre figyelmeztetik, vigyázzon az őrülttel, mert vérbeli manipulátor, "belemászik az ember fejébe". A magát Nefariamusnak, vagy Nefariousnak nevező entitás azt szeretné, hogy kivégezzék a testet, amelyet birtokol, ezért játszmába kezd. Kijelenti, hogy amint Dr. James végez és kilép a börtönből, addigra három ember halála is a lelkén fog száradni. A szkeptikus pszichiáter disszociatív identitászavarként diagnosztizálja Brady állapotát, aki viszont egészen komplexen ábrázolt világot tár fel egy démon szemszögével láttatva az emberiséget, amely már szinte maradéktalanul a Gonosz hálójába került. De tovább is megy, mindent tud az orvos életéről és lassan felfedi előre cinkelt lapjait, amelyek mind egy irányba vezetnek. A célja, hogy az orvos megírja az ő evangéliumát, amely az utolsó lökést ad az emberiségnek, hogy elszakadjon a Teremtőtől.
A film zseniális, amellett, hogy az ördögi játszma a Hetediket idézi, egy pillanatra sem hagyja nyugodni a nézőt. A fúrkáló kétely, vajon valóban démon szállta meg a gyilkost, vagy a legügyesebb, legmanipulatívabb elmebeteg, aki létezik? Mindemellett nagyon mély és filozófikus, nyomot hagy a fogékonyabb emberekben, alaposan elgondolkodtat. Megismerjük egy démon szemével a teológiát, ahogyan megvilágítja, hogy tökéletesnek hitt világunk valójában a bűn mocsarában tengődik. Hogy eutanáziának nevezzük a hivatalos gyilkosságot, abortusznak az ördögi csecsemőáldozatokat, hogy a "mindenki szerethet mindenkit" valójában a fertő, hogy az emberiség nagy százaléka él rabszolgaként a világon és azok fele szexrabszolga. Hogy a jóemberkedő felszín, a szavakkal szabadságnak nevezett hazugság mind csak látszat... Hogy még az ördög mesterkedései sem kellettek ahhoz, hogy a karmaiba hulljunk, hogy istentelenné alakítsuk civilizációnkat. Mindennapjainkat átszövi a bűn, amelyet úgy megszoktunk már, hogy észre sem vesszük. A megfordított szemszög felfedi, milyen hasznos idióták az ateisták a gonosz szempontjából. Persze nem csak elméleti síkon izgalmas a történet, hanem az események is. A gonosz macska-egér játéka, ahogyan betereli az egyre zaklatottabb pszichiátert a labirintusába, miközben minden tervszerűen és olajozottan az ő malmára hajtja a vizet. Izgalmas, agyat megmozgató, üdítő és eredeti alkotás, ezt már a bemutatóból is kikövetkeztethető volt. Ami viszont már nem volt kikövetkeztethető, hogy merre is tart a sztori, amely, mint egy elszabadult ménes, úgy vágtázik és fogalmunk sincs arról, hol fog megállni. A főszerepben Flannery orbitálisat játszik, hol a démoni ravasz figurát, hol a test valódi tulajdonosát, a szerencsétlen és megkínzott Edwardot. A rendezők értettek a feszültség felfokozásához, nem lehet kivonni magad a történet alól, remek és csavaros párbeszédek, dialógusok csillantják meg benne az intellektust.
Nagyon okos és megragadó remekmű, amely ügyesen mutat rá a napjainkat megszálló álságos woke-világ hamis és pokoli illúziója alatt a célra: az emberiség és emberiesség elveszejtésére. Olyan, mint egy tiszta levegővétel a bűzlő mocsárban. 10/10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése