The Jack in the Box: Awakening (2022)

 Az első részről írt elemzésem (itt olvasható: https://kritikusszemmel.blogspot.com/2020/09/the-jack-in-box-2019.html...) eme szavakkal fejeztem be: "Már készülőben a második része, örömmel venném, ha ebben az ütemben, de más keretekben folytatódna." Várakozásom indokolt volt, hiszen a 2019-es film vérbeli horror, koncentrált, felesleges lötyögéstől mentes, élvezetes kis alkotás volt. A csekély költségvetést ellensúlyozta a hangulat, a jól kitalált gonosz és a történetszövés feszessége, továbbá a színészek ügyes játéka - a British Horror Film Festival-on még díjat is nyertek. Úgyhogy érthetően indokolt volt az izgalmam, amikor végre megszereztem a széria második darabját. Vágjunk is bele:

Az idős Olga Marsdale kemény lelkű és gazdag nő, ám perpillanat csontrákban haldoklik. Hallott a dobozban lakó démonról és arról a mendemondáról is, miszerint alkut lehet kötni vele: ha hat áldozatot kap, életet is adhat, hatalmában áll meggyógyítani segítőjét. Meg is szerzi a régi játékszert, eladóját rögvest az a megtiszteltetés éri, hogy az első lehet a hullák sorában. Fiát, a gyámoltalan Edgar kéri fel segítőnek, aki kissé kórosan szereti anyját. Ebbe a helyzetbe érkezik meg Amy, aki állást kap a hatalmas kúrián, hogy takarítson, ház körüli teendőket lásson el. Megismerkedik az ott lakó és dolgozó két fiatallal, akik szintén házimunkára vannak szerződtetve. Hamarosan a szakács el is tűnik, miután Edgar összezárja egy helyre a krampusszal, majd gyárt egy búcsúlevelet a nevében. Nagyon nincs ínyére a dolog, nem egy született gyilkossegéd, de anyja szemmel látható javulása meggyőzi, hogy folytatni kell a gonosz lény ellátását. Az ezután következő zsákmány már inkább ínyére van: csalfa nőjét szolgáltatja ki a démonnak, végül már válogatás nélkül bárkit. Közeleg az utolsó áldozat ideje és Amy van kijelölve erre a tisztségre, vajon sikerül-e túlélnie, vagy ő lesz az utolsó láncszem az öregasszony felgyógyulásához...?

Bár az előzőben is voltak amatőr pillanatok, mozzanatok, de nem feltűnően. Most viszont a főszereplő, a csúnyácska Amy minden mozdulata, testbeszéde és játéka irritálóan mesterkélt és művi volt. Borzasztóan idegesítő, hogy pont a főhős egy ilyen ripacs, persze nem mehetünk el szó nélkül Edgar mellett sem, aki szintén túlzásba vitte a drámázást. Ahogyan a forgatókönyv is. Teljesen érdektelen lelkizések, egy másfél órás szenvelgés, néha egy-egy nem túlságosan megmutatott gyilkossággal. Nem akartam elhinni, hogy ugyanaz az ember írta és rendezte, aki a klasszisokkal jobb elsőt, amelynek lényegre törő dinamizmusát itt felváltotta a széteső történet, a lassú botorkálás a cselekményben. A vontatott unalmat csak néha váltotta fel feszültég, de ezt nekem csak az okozta, amikor Amy egy óvodás színjátszási képességeivel próbált úgy tenni, mintha beleélné magát alakításába. Egyetlen karakter sem tud fáradt legyintésen túl bármiféle szimpátiát kierőszakolni a nézőből, lévén teljesen élettelen bábfigurák, amelyek arra készültek, hogy enerváltan beteljesítsék a rájuk kiosztott szerepet, se több, se kevesebb. Amikor ebből ki akarnak lépni, az meg még rosszabb, hiszen a túljátszásuk kimondottan taszító. Olykor pedig teljesen felborítják a koncepciót, amikor az addig vitt megszabott jellemüktől teljesen eltérő viselkedést mutatnak, például a kedves és jóságos hősnőnk a háta mögött gúnyolódva röhögi ki munkaadóját.

A sztori suta, a hullajelöltek cselekménybe építése is erőltetett volt, majdhogynem bugyuta, ezt például Edgar barátnőjének mellékszálán érezhetjük, mennyire nem odaillő és kényszeredett. Megismerjük a doboz eredetét, de még az is roppant zsenáns. Azt hiszem bosszúságom fő oka, hogy mint azt az előzőnél láthattuk, volt benne puskapor, de nem sikerült ellőni, sőt, besült. Mintha egy dilettáns kezdő termelte volna ki magából az egészet, olykor megfordul a fejemben, hogy egyszerűen nem volt ötlet, de már le volt szerződve a folytatás, ezért ez a rengeteg üresjárat és összecsapott szkript. Néha ugyan megcsillan a tehetség, ezek a pillanatok általában a démon megjelenéséhez köthetők, ebből érzem, hogy az egész történet csak felesleges töltelék, amelyet ráakasztottak a még mindig erős jelenléttel rendelkező gonosz figurára. Ilyenkor érződik, hogy rendezőnk elemében van, aztán a borzalom elmúltával folytatódik a lagymatag apátia. Talán rövidfilmként értékelhető lett volna, így azonban olyan, mint az olcsó lecsókolbász, a sok mócsing között egy-egy falat értékelhető hús. Az olyanra pedig már csak vállat vonunk, hogy az a rohadt doboz hol itt, hol ott tűnik fel, egyszer padláson, egyszer a házban, egyszer melléképületben, melynek ajtaját egy erősebb rúgással is ki lehetne törni, de az egyik hullajelölt fiatalember csak reménytelenül dörömböl és kiabál, miután rázárják.

Méltatlan folytatás és azt hiszem ennek fényében már felesleges a harmadikra várnom, amely viszont már készülőben, "The Jack in the Box Rises" címen.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur