Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, amikor még nem bőrszínre és nemre osztották a Stoker-díjat, John Langan megnyerte eme regényével az említett elismerést. Szavunk nem lehet: megérdemelte. És ideje lenne az Agave könyvkiadónak is egy trófea, amiért tikkadt és horrorra szomjazó magyar közönségét ilyen balzsamos ambróziákkal kényezteti. Türelmetlenségünk érthető: kedvenc zsánerünk fél emberöltőnyi lemaradással küzd itthon, miközben a világon rémtörténetek milliói kerülnek nyomdába, kicsiny hazánkban még mindig rétegműfajnak számít. A körülöttünk lévő országokban körül lehet nézni ebben a témában, meg fogtok lepődni. Persze értem a szisztémát: elég csak a régi lapokat átolvasgatnom (az Arcanumon), hogy lássam, a kommunizmus alatt miféle fertőként tekintettek az akkoriban nagy ritkán mozikba kerülő horrorfilmekre. Alantas szórakozás ez, jelentették ki az elvtársak, miközben termelési regényeket és szovjet proletár-drámákat emeltek piedesztálra. A rendszerváltás idején egy pár évig kinyíltak a csapok, mindenféle magazinok, képregények és könyvek kerültek piacra, majd visszatértek a bozontos szemöldökű ítészek, akik immár éttermiségi (nem elírás) szemmel néztek a magasból a horrorra. Vissza a start mezőre, az áttörhetetlen falon King és Koontz kap csak belépőt, majd kamionszámra a romantikus vámpíros szenny. A horror-kezdeményezések elhaltak, nincs kereslet rá, nem divatos sznob szemét, amit illik a villamoson villogtatni. Itt tartunk most, de ez persze egy mellékvágány: fontos, de mellékvágány, vissza is ásom magam a "Horgok" témájába. Máris a tartalom:
Abe már nem mai gyerek. Megözvegyülése után tompa és magányos napjain hirtelen megkönnyebbülést hoz új hobbija, a horgászás. Talál is egy partnert ehhez: Dant, aki szintén tragikus módon veszítette el családját. A közös sors és hobbi okán bejárják az egész környéket, mígnem Dan kiböki, hogy létezik egy Dutchman's Creek nevű titokzatos folyó, amelyet nagyon nehéz megtalálni a térképeken. Útban odafelé betérnek egy kis vendéglőbe, ahol óva intik őket a helytől, az étterem tulajdonosa elmesél nekik egy iszonytató történetet, amellyel elmerülhetnek a múltba, velünk, olvasókkal együtt és ami az 1800-as évek végén játszódik - szorosan a helyhez kötve. Fekete mágia, megszállott holttest és egy másik világ kapuja... Hőseinket azonban nem téríti el céljuktól a megrázó sztori... Folytatják útjukat az elátkozott környékre...
Eszem ágában sincs többet megosztani a műről. Legyen ez egy olyan feltöretlen dió, amely mindenkit vonz, hogy a belsejét megláthassa. Langan története bár baljós célzásokkal, de barátságos elbeszélési módban kezdődik. Szinte kihallani az egyes szám első személyben előadott meséből a fáradtságot és egy olyan mindentudást, amely senkinek nem hiányzik, mint egy kereszt az ember vállára és amely az emberiség jövőjére nézve sem tartogat vidám kilátásokat. Maga Abe története leginkább keretbe foglalja a múltban történt esetet, amelyet a vendéglős mesél el. Afféle sztori a sztoriban regény, amely szerencsére nem váltakozik, nem ugrál az időben, hanem szépen végigélhetjük a sötét eseményeket, mielőtt visszalépünk a baljós jelenbe. Az író a weird peremén egyensúlyozik, miközben Clive Barker is felidéződik bennem a megteremtett világa okán. Vérbeli horror, annak minden ismérvével, szépen összefűzött mondataival és különös alaptörténetével, amely mitologikus dimenziókba vezet bennünket. Ahogyan a köszönetnyilvánításában az alkotó is elismeri: regényét eleinte visszautasították: a szépirodalmi kiadók - azért, mert túl horror, a zsánerkiadók pedig azért, mert túl szépirodalmi. Senkit ne riasszon a szépirodalmi kifejezés: ez itt csak elmélyültséget jelent, nem locsogást. Hőseink átélt traumája szükséges rossz a hátizsákban, amit az olvasó útravalóként kap ebben a sötét labirintusban. Drámai és szívszorongató is tud lenni, miközben pengeéles borzalmakkal hasít felénk. A karakterek mélyen tintába mártva megírt, szinte élő lélegző figurák, a végső dilemma pedig még az olvasót is kétségekbe dönti... Melankolikus hangulata nem teszi lustává, sőt, sokszor sebességet vált. Ötvözi a folk horrort, a kozmikus horrort, a drámát és a mitológiát. Nagyon össze van rakva, csakis ajánlani tudom, minden igényt kielégít.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése