A válaszom némileg kétkedő, mert akár elő is fordulhat ilyen tartalommal jót alkotni - de jelen alanyunkkal nem ez a helyzet. Talán, ha a forgatókönyv, a színészek, a rendező, a stáb, a helyszín más... Akkor ez egy más film lenne, de legalább lehet, hogy élveznénk - ezzel ellentétben. A sztorija annyira egyszerű, hogy pár szóval le lehet írni, persze ez nem gond, néha a tök szimpla történetek ütnek a legnagyobbat, lásd például a "Fűrész" sikerét, amely mindössze egy retkes sztálinvárosi budiban játszódik és nem kell hozzá más, mint egy fűrész, meg baszott nagy hájpolás. A "Hunt Her..." egy Home invasion mozi, annyi különbséggel, hogy az elszánt gyilkosok most nem egy lakást szállnak meg vadászat céljából, hanem egy gyárépületet, amely nagysága által jelentősen megnöveli a bújócska területét. De vágjunk is bele, essünk túl a rossz emlékeken:
Karent egy bútorgyárba veszik fel gondnoki állásba. Mivel nemrég vált el, kislánya egy nem túl szakavatott bébiszitterrel betegeskedik otthon, miközben ő első éjszakás műszakját tölti. Elkezdi a mókát a magányos helyen, takarít, fénycsövet cserél, vacsorázik. Hamarosan azonban ráébred: nincs egyedül a hatalmas épületben, és gyorsan megérti: a titokzatos maszkos látogatók rá vadásznak, meg akarják őt ölni. Minden kijáratot lelakatoltak, hogy nyugodtan becserkészhessék prédájukat: őt. Ám Karen nem akar könnyű zsákmány lenni, sarokba szorítottként menekül és küzd, hogy túlélje ezt az éjszakát...
Ennyi hát Karen históriája. A nagyrészt dobozokban, polcok és asztal alatt bujkáló nő olyan húsz percen belül felhorgasztja mellkasunk mélyéről a kérdést, egy sóhajjal vegyítve: ez tényleg csak erről fog szólni? Ráadásul Karen... egyszerűen csak Karen. Nincs karakterfejlődés, sőt, őszintén szólva karakter sincs. Egy vadidegen, aki teljesen közömbös nekünk, érdektelen a sorsa. Semmit nem tettek annak érdekében, hogy szimpatikus legyen, vagy legalább megismerjük, így meg sem teremtődhetett bennünk bármiféle sorsközösségi izgatottság irányába. Annyit látunk, hogy van ez a jellegtelen golyófejű hölgy, aki úgy jár, mint egy mesebeli medve és a nőiesség egyetlen szikráját sem hordozza. Természetesen vehetjük "karakterfejlődésnek", hogy szép lassan talpra áll és igyekszik visszavágni, de még ezt is csak távolságtartóan figyeljük. Bocs, Karen, nem én tehetek róla, hogy semmit nem tettek az alkotók ez ügyben az érdekedben. Annyit tettek, hogy valami különös véletlen folytán mindig a legutolsó helyre tud elrejtőzni, ahol vadászai éppen feladják a kutatást. Van, amikor fixen tudják a vérnyomokból, hogy a helységben van, de pont a búvóhelyére nem néznek be és tovább állnak. Igazi Fortuna kegyeltje ez a nő. Vagy csak a forgatókönyv van tele deus ex machinaval. Hogy például az őt kereső fickó rálép a nő ujjaira és még csak észre sem veszi. A szkript teljesen alárendeli a valóságot a megszabott történetvonalnak, így eshet meg, hogy támadói nem hallják, ahogyan társukkal zajos dulakodásba kezd, másszor meg a csöpögő vér hangjára is felfigyelnek. Ha már hangok; a nyílt seb szerintem nem ad ki semmiféle hangot, különösen nem bugyborékoló-patakcsobogást.
De nem kell félteni a gyilkolni vágyó csapatot sem. A forgatókönyv olyan nevetséges szövegeket ad a szájukba, ahogyan csak a G. I. Joe rajzfilm hősei beszélnek: "mutasd magad", "előlünk nem menekülsz!" és a legjobb: "Ne menekülj kismalac, a segged már az enyém." Irreális. A motivációjuk pedig igen földhözragadt, amelyet ráadásul már a megjelenésüket követő 10. másodpercben kitalálhatja a kedves néző. Balfaszságuk határtalan, magabiztosságuk ellenére a nő mindig kicsúszik a kezükből, ami ismét csak érdekes, mivel számára ismeretlen terepen van... Persze, ha keresésnek hívjuk az össze-vissza bolyongást - valaki azt írta erre, hogy olyanok, mint egy számítógépes játék NPC figurái, jönnek-mennek, várva, hogy találkozzanak a játékossal, aki harcba keveredik velük.
Hogy pozitívat is írjak, megemlítem a filmzenét és a kamera ügyes kezelését, amely néha elegánsan tudta a menekülő szemeivel láttatni a világot és éreztetni a pánikot. Olykor sikeresen pezsdítik fel a vért némi izgalommal, feszült pillanatokat is átélhetünk, de sajnos összességében ez kevés ahhoz, hogy elfeledtesse a hiányosságait. Számomra amatőr filmnek tűnik a profin kezelt képvilága ellenére, a fő motívuma pedig ötlettelen. Csak egy túl hosszúra fűzött képsor, amelyben kergetőznek valakik, a néző számára tét nélkül.
Hunt Her.
Kill Her.
Mot Her.
Bocsánat, de ezt a hülye poént nem tudtam kihagyni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése