Felvonó a pokolból - Elevator Game (2023)

  Vidéki gyerekként nekem mindig egy kis csoda volt a lift és a mozgólépcső. Nézzétek el nekem, kedves városiak, hogy amikor csak alkalmam nyílt rá, hogy ezen közlekedőeszközök közelébe kerüljek, kihasználtam a lehetőséget, hogy minél többször használjam. Persze nem úgy, mint a kis Lákátos Káti az "Utolsó padban" című filmetűdben - talán valakinek rémlik még a szocialista művészet eme elfogadásra intő agyrobbantóan szájbarágós alkotása... Mai napig trauma maradt, amikor egy néni rám szólt budapesti MÁV-kórházban, hogy nem játék a páternoszter. (Akkoriban még az volt. Mármint páternoszter, nem játék.)  A mozgólépcsőt annyira nem szerettem, mert állandóan féltem, hogy a szalag végére érve levágja a lábam, ezért mindig ugrottam egyet. A mai napig kényelmetlenül érzem magam, amikor az éles peremhez közeledünk és úgy kell átlépnem fölötte, mintha nem egy halálcsapda lenne. Később ugyan már elmúlt ez a láz, amikor munkahelyeimen mindennapos lett a liftezés, bár sosem ragadtam volna be szívesen abba a kis dobozba.

 Persze, mint most megtudtam, nem a bezártság a legnagyobb veszélye a liftezésnek, vagy az, hogy leszakad, hanem az is, hogy egy bizonyos sorrendben elkezdek utazgatni... míg végül egy másik dimenzióba kerülök... Szombat délutánomat tehát ennek megtapasztalásával töltöttem. Jöjjön a sztori.

 Van egy Dél-Koreából származó creepypasta, vagy magyarán városi legenda, amely szerint, ha a liftben elkezdesz bizonyos sorrendben utazgatni és betartasz meghatározott szabályokat, egy másik világba kerülhetsz. Mondjuk ezt minimum egy 10 emeletes házban kell eljátszani, a munkahelyi teherliftben, ahol alagsor meg első emelet a választási lehetőség, ott baszhatod, ráadásul még meg is rugdoshatnak a kollégák, ha feltartod őket. De ott legalább nem fenyeget a veszély, hogy az "Ötödik emeleti nő" darabokra szaggatja a tested és a lelked, meg akár a zsebedben lapuló villanyszámlát is. 

 Becki kipróbálja egy konkrét irodaházban a kis játékot, melynek következtében nyoma vész. Nyughatatlan bátyja, Ryan nem tud belenyugodni a hivatalos történetbe, miszerint testvére csak lelépett otthonról. Kétségbeesésében felkeres egy paranormális esetekkel foglalkozó streamer csapatot, akiknek sürgősen ötletekre van szükségük, mert a szponzoraik szélsebesen anyagot várnak tőlük. Ryan nem árulja el, ki is ő (nem nagy szpojler, azonnal kitalálod...), amikor felveti a liftes játék gondolatát, amit a megszoruló csoport el is fogad. Felkeresik az épületet, amely épp lezárás alatt van, mert eladják és hárman bekamerázva elkezdik az utazgatást fel-le. Azonban megszegik az előírásokat, amelyeknek halálos következményei lesznek számukra. A többiek hitetlenkedve veszik tudomásul, hogy a legenda igaz és sürgősen tenniük kell valamit, mielőtt ők is balul végzik.

 Egy igazi könnyed kis tinihorrort láthat, aki végignézi a filmet. Bár sablon a történet, hiszen ha nem lift, akkor láttuk már ezt ouija táblával, szellemidézéssel, száz gyertya játékkal, telefonos alkalmazással, esetleg számítógépes programmal is. Vagy Végső állomással is, a lényeg, hogy a megbélyegzett kis társaságot sorra kinyírja valami, vagy valaki. Van azonban egy kis feszültség a játékban, mint a Kampókéz esetében, vajon Te meg mernéd csinálni?  Valóban ügyesen felpiszkálják az embert és ahogyan a fiatalok sorra nyomják a meghatározott emeletszámokat, úgy kezd a feszültség emelkedni. Afféle bűnös kis élvezet, hiszen valamiért olyan véresen komolyan nem veszi magát, ráadásul az itt-ott felbukkanó humor még jobban feloldja a suspense-t, viszont tesz arról, hogy szórakoztató legyen az egész. Szereplőink nem sok sikerrel igyekeznek szimpatikussá lenni, persze ez a forgatókönyv hibája, de lélektelenné és tét nélkülivé teszi a sztorit. Lett volna benne patron, de valahogy minden felfelé ívelő pillanat megtörik és megbotlunk vagy egy logikátlanságban, vagy egy poénban. Azonban nem mondhatom, hogy egyértelműen rossz film volt, kellemesen elszórakoztatott, mint említettem, kellően megragadott és gyorsan elrepült a másfél óra. Az a fajta horror, amiben nem sok unalom akad, persze lassú percek néha beütnek, ám összegészében -tudom, hülyén hangzik-  bennem pozitív hangulatot keltett és tökéletesnek vélem így utólag egy szombat esti moziként. Natürlich nézheted hétfő este is, ha ráérsz. Ami leginkább kellemetlen ízt hagyott maga után a befejezés, mintha elfogyott volna az ötlet, vagy elfújta volna a szél a forgatókönyv utolsó lapjait, így villámgyors lezárását egy post-it-re írhatták. Közepes átlaghorror, ezer rosszabbat láttam.