"Ez a regény különös körülmények között született. A szerzőt egy korábbi misztikus thrillerének megjelenése után megkereste egy férfi, aki elmesélt neki egy hátborzongató történetet, ami egy elhagyatott elmegyógyintézet széfjében talált dokumentumokkal veszi kezdetét. Jozef Karika lejegyezte az elbeszélést, annak számos adatát ellenőrizte, majd saját jegyzeteivel ellátva kötetbe rendezte – ezt tartja most kezében az olvasó. A könyv lapjain kibontakozó tragikus és hajmeresztő eseménysor a világ elé tárja az egyik legnagyobb szlovákiai rejtélyt: az emberek megmagyarázhatatlan eltűnését a Tribecs-hegységben. Legenda lenne, szándékos hamisítás, vagy maga a kegyetlen valóság? Ezt a kérdést a lebilincselő rémtörténetet közreadó szerző is felteszi, az olvasóra bízva annak megválaszolását. A hasadék eredeti kiadása óriási visszhangot keltett, az utóbbi évtizedek legnépszerűbb szlovák regénye lett, és az irodalom határait túllépve popkulturális jelenséggé vált."
A szerző stílusa zseniális, mintha leülnénk pár sörre a helyi kocsmában és végig hallgatnánk egy haveri sztorit. Lebilincselő mesélői hangvétele letehetetlenné tette a könyvet, persze ugyanúgy, mint az ügyesen adagolt feszültség is. Története jóval intelligensebb az Ideglelésnél, miközben nyomvonala arra építkezik. Hogy mennyi igazság magva lehet alapjainak? Halovány fogalmam sincs, mert a neten már keveredik a regény mítosza a valósággal. Annyi fix, hogy valóban találtam komoly oldalakon azon a környéken eltűnt emberekről cikkeket, vagy rendőrségi felhívásokat. Aki akar, járjon utána, én sajnos a szlovák nyelvvel csehül állok (haha). Az elbeszélés nagyszerűen van felépítve, gördülékeny, itt aztán minden ócska időhúzás félredobva. Meglepően realista a témája ellenére, teljesen átélhetőek hősünk gondolatai és a végzetes útra induló kis társaság szikrázó feszültsége is nagyon emberi, semmiféle papír-íze nincs, hús-vér karakterek. Közvetlensége miatt szereplőinket még közelebb érezhetjük magunkhoz, amelynek következménye, hogy teljesen átéljük megpróbáltatásaikat. Látásmódjával az ismerős helyek is baljósan ragyognak fel, miközben kerüli a szenzációhajhász klisés horror-paneleket, a legrémisztőbbek pont a hétköznapi dolgok, amelyek hirtelen képbe nem illően tűnnek fel. Humoros pillanatokon át emberi gyengeségen keresztül egy nyomasztó és akár igaznak is ható érett alkotást kapunk a kezünkbe. Nem ugrik a nyakunkba, nem ordít a fülünkbe, nincsenek démonok és vérszomjas idegenek, szinte hidegen tálalt realisztikus mese, amely magával ragad.
Számunkra különösen figyelemre méltó, ahogyan a magyarok lakta településeken és helységeken utaznak hőseink és ahogyan ösztönösen idegenkednek tőlünk. Kopjafáinkat különös és ijesztő totemoszlopnak látják, ami nem is baj, addig jó, míg különbözünk.
A regény eteti magát, ha leülsz szabad óráidban, rabul ejt és nehezen teszed le. Minden elismerésem, így kell modern horrort írni, talán még a fiatalokat is be lehet vonzani az olvasáshoz. Semmiképpen ne hagyd ki. Készült egy 2019-es szlovák film is belőle.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése