Egy: az emberek nem normálisak, mert mindenféle sötét barlangok szűk járataiban mászkálnak, ahelyett, hogy (itt jönne most egy poén a kéjbarlangokról, de hát a Hölgyolvasókat nem akarom szexista módon megbotránkoztatni...) egész nap csak zabálnának és horrort néznének.
Kettő: bár sokszor megfogadtam, de a végső lökést ezzel kaptam meg: soha senkire ne hallgassak, bármennyire is dicsérnek vagy fikáznak egy filmet, mert rettentő szubjektívan állnak az emberek mindenhez, képzeljétek el, van olyan, aki például az új Batman mozira azt mondja, hogy jó. Valahogy pont nekem ezt tudnom kellett volna, ám csapdába estem, holmi pár mondatos még csak meg sem indokolt "ez egy szar" kijelentés valami paraszttól beleette magát az agyamba és húzódoztam jelen boncalanyunk megtekintésétől. Hiba volt. Jöjjön a történet:
Két pár és egy barátjuk elindulnak valami ausztrál dzsungelbe, ahol szórakozásképpen egy eddig feltérképezetlen barlangot kívánnak felfedezni. Leereszkedés után szűk járaton át jutnak el céljukhoz, a földalatti tóhoz, ám kint eközben egy felhőszakadás megárasztja a folyót és a betörő víz rohamosan emelni kezdi a tó szintjét. Menekülni kell, ha nem akarnak odalent megfulladni... Ám kiderül, egy éhes krokodil is csatlakozott a társasághoz, amely durván megsebesíti az egyik férfit. Nincs mese, kiutat kell keresni, hiszen nem elég, hogy vízbe fulladnak, de még a ragadozó is megeszi közben őket.
Röviden és lényegre törően megfogalmazott ismertetőm természetesen csak egy tömörített verzió, hiszen nem ennyire egyszerű a sztori - bár már ennyi is elég. Van itt kérem a kis csoportban kötelező asztmás és terhes figura is - ez kissé fájdalmasan érintett, elég klisés, nem? Nincs okunk panaszra, ezredszer is megesszük ezt a szendvicset, mert szeretjük és csak emel a téteken, ráadásul az állapotosság konfliktusforrássá is válik, némileg mélyebb karakterábrázolásokat vésve a képernyőbe. Izgalmakra nem lehet panasz, hol a klausztrofóbia akadályozta a légzésemet, hol a víz alatti jelenetek, ahol ugye önkéntelenül is visszatartja a néző a levegőt. De volt, amikor mindezt egyszerre kaptam, kimondottan kényelmetlen élmény volt. A krokodilokhoz őszintén szólva nem értek, tehát nem tudom, mennyire volt hiteles a szerepében, így viselkednek-e ezek a hüllők, bár egy James Bond filmben láttam, ahogy a 007-es a vízben sorban fekvő állatok hátán futott ki a partra. Meg úgy tudom, hogy ha lehúzod a wc-n kiskorában, akkor a csatornában óriásira nő. Mindezen tudományomat nem Attenborough unalmas műveiből szedtem össze, elhihetitek...
Néha kis leállást tartalmaz ugyan, de nem súlyos, legalább olykor kaptam levegőt. Szerencsésen sikerült hitelessé tenni a környezetet is, a zenéje a feszült pillanatokban pedig kimondottan hangulatos volt. Kimondottan emelte a történet fényét, hogy egyszerűen totál reménytelen helyzetbe kerültek hőseink. Nem állítom, hogy hibátlan volt, de kellemes esti szórakozás. A sok negatív kritika persze az agyoniskolázott nézőktől érte, hogy azt a vadállatot alig mutatják. Szomorú, de ez esetben ajánlom a Spektrumot, ott aztán tojástól a halálig minden pillanatát végig nézhetitek a krokodilok életének, egy horrort még mindig nem az minősít, mennyit mutatjuk benne a szörnyet. Persze a fantázia manapság hiánycikk, uncsi lehet ha nem folyik valami monszter nyála pillanatonként a pofánkba. Hitchcock meg bekaphatja, hogy úgy gondolta, azok a dolgok a legfélelmetesebbek, amiket nem látunk, mert azokat magunkban még sötétebbnek és borzasztóbbnak láttatja az emberi psziché. Részemről hangulatosnak találtam, nem kiemelkedő, de bőségesen nézhető - klausztrofóboknak pedig emelt szintű borzongás. Amúgy a 2007-es "Black Water" folytatása, de nem összefüggő, csak abban, hogy víz és krokodil a közös pont - mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy eme infót én is csak utólag tudtam meg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése