A moly.hu-n nem sok dicsérő kritikát kapott a könyv az olvasóktól, amelyek fele megérdemelt, de tegyük hozzá, horror-rajongóként kanalaztam már sűrűbb foslevest is.
Dr. Parker a szépreményű ifjú pszichiáter a legjobb iskolák elvégzése után egy gyermekkori trauma okán olyan munkahelyet keres, ahol az igazán rászorulókon segíthet. Meg is leli ezen irányú álmainak paradicsomát, valami New England-i diliházat, amely nem a puccos gazdagoknak szolgál pszichikai elsősegélyként. Mivel igen lelkes és nagy tudású, hamar kivívja vezetői tiszteletét, de - itt jön a csavar - van egy beteg, akihez nem mehet be. A "Joe"-ként elnevezett ápoltnak nagyon rossz híre van, nem is szabad vele huzamosabb ideig zárt térben lenni. A titok felizgatja Parker fantáziáját és kutakodni kezd. Az általa előbányászott akták szerint "Joe" gyermekként került vizsgálat alá először, amikor azt állította, hogy a szobájában egy gonosz, rovarszerű lény fenyegeti éjszakánként. Rövid javulás után visszakerült a lehető legrosszabb állapotban az őrültek házába. Innentől kezdve nem maradt élő szobatárs a lekötözött gyermek mellett, sem ápoló, vagy doki, aki ne halt- vagy roppant volna bele a fiú kiáradó gonoszságába. Több sem kell hősünknek, mindent elkövet annak érdekében, hogy a különös és fenyegető figura orvosa legyen...
Mint fentebb leszögeztem: az olvasók csalódottan tették túl magukat a köteten. Meg tudom érteni és azt is megmagyarázom, miért okozott még azoknak is illúzióvesztést a mű, akik otthon vannak a horrorban... Elsősorban, ezt nem szabadott volna könyvben kiadni. A mindössze 214 oldalas mű ráadásul fél centis sorközökkel operál - teljesen elrontva az élményt, hogy élvezhessük önmagában a sztorit annak, ami: egy elbeszélésnek. Melynek novellagyűjteményben kellene szerepelnie, hosszabb kisregényként, nem önálló kiadványként. Nem állja meg a helyét ebben a formában, sem méretben, sem pedig (főleg) stílusban. Egyszerűen kevés a puskapor. Ha ezt a sztorit egy horrormagazinban olvasom, elégedetten dőlök hátra, ahhoz a szinthez nagyon kellemes és borzongató volt. De amikor könyvként veszem a kezembe, minden hibája kitüremkedik a hosszasabb hasmenés alatt kiolvasható kiadványnak. Ami különösképpen szemet szúrt, az a történet egyenessége és lejtése. Nincs tényező, amely elterelhetné a megadott útról a sztorit. Hasonlít a neten olvasható pornó-elbeszélésekhez (csak mesélik, nem olvastam még ilyen szennyet!!!44!!44!) : pont minden adott, a csillagok állása, a véletlenek összjátéka, hogy Andi szülei éppen elutaztak és a kutyája éppen kanos, amikor vele akar aludni a kedvenc iskoláslány ruhájában, szexfilm nézése után. Nincs leágazás, a történet lineárisan folyik, tömören a végkifejlet felé. Nekem ez nagy hiba - már amennyiben nem egy hosszú novellát olvasok. Úgy máris élvezhető lenne. Egy idő után így is az, amikor benyeljük, hogy át lettünk baszva. Ha így nézzük, egy jó kis természetfeletti horrort kapunk kézhez, amely ugyan az öreg rókáknak nem tartogat meglepetést, de hozza a megszokott élményszintet. Maga a "regény" blogbejegyzésenként van megírva, el kell ismernem, annak megállja a helyét. üresjárat nincs, szóval minden adott egy antológiában való szerepléshez. Élvezhető kliséhalmaz, nagyon olvasmányosan, de ezért a pénzért rohadtul elvártam volna valami mélyebbet. Mindenesetre ez jutott, könnyed és gyors, mint az első kúrás a diszkóban, amelyre később már alig emlékszel. Fogyaszd egészséggel, mert vérbeli horror - amolyan B-kategóriás módra. Ryan Reynolds producerként nekiesett a filmforgatásnak 2018-ban, de azóta semmi hír az igen hülye munkacímű "The Patient Who Nearly Drove Me Out of Medicine"-ről.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése