Biztató kezdés, Halloween van, ami azt jelenti, hogy gyilkosság lesz, mert ilyenkor lehet csak igazán, Eugén névnapon például nem menő. Egy ikrekkel terhes nőt hasba szurkálnak a saját konyhájában, majd gyilkosa átvágja a saját torkát is. (Eme incidensre a végén egy rettentően idegesítő, szekunder szégyent elménkbe égető társalgás ad magyarázatot, ahol három ütni való ostoba picsa ijesztgeti egymást szintén Halloween idején.) Naná, hogy a "gyomorműtétet" követően holtan gyorsan a padlócsempére szül két magzatot, amelyek élnek. Valóságos csoda, adjunk hálát az Úrnak. Hirtelen nagyon meglepő ugrással a gyerekek felnőttek, ők az ikerlányok, akik folyton álarcban vannak. Hogy ez milyen koncepció, mit akar ezzel mondani az alkotó és akar-e egyáltalán mondani valamit ezzel az az állat, ne firtassuk. Két műanyag maszkban vannak otthon, abban kerékpároznak, sőt, az iskolába is viselik, mindössze az ötödik perc és máris emelkedik a vérnyomásom ekkora faszság láttán. Huszáros vágással megismerjük a kisváros új tanárnőjét, Ellát, akiért kínosan hosszú és érdektelen állásinterjún izgulhatunk, hátha gyorsan kinyírják, de sajnos nem. Ő lesz az egyébként, aki a 85 perc kilencven százalékát vontatott és lapos társalgással tölti ki férjével, akit még a mentőben is ütnék. Most érkeztek a városba és a dobozokból kicsomagolni is lusták, helyette megállíthatatlanul pofázzák át a filmet, elképesztően érdektelen és fárasztó dialógusokkal. Vérben forgó szemekkel hallgattam a locsogásukat, azt hiszem ilyentájt volt az első alkalom, hogy körülnéztem, hátha van egy kis munka, hogy megacélozzam magam, mert itt már az agyam leadta a vészjelzéseket. Időközben az iskola igazgatóját a maszkos tesók lemészárolják, majd beletűznek egy amerikai zászlót a gyomrába, nem tudom, milyen elgondolásból. Ha azt hiszed, hogy a felfedezett holttest miatt lezárnák a várost, keresnék a gyilkosokat, szirénák hangja és villogók fényének tömkelege árasztana el mindent, nagyot tévedsz. Semmi ilyesmi nem történik, hiszen a forgatókönyv író-rendező gyermeteg álmába csöppentünk, hagyni kell kibontakozni a két testvérke ótvar sztoriját. Akik ráadásul idétlenül pukedlizgetnek, meg táncikálnak állandóan, hogy még feszültebbé váljon a néző az idegtől. A cselekmény fő vonala ugye Ella és párja csevegése, ám eközben az ikrek nekiállnak mellékesen a szomszédságot gyilkolászni. Kicsit érthetetlen, hogy egy város közepén hogy a faszba laknak emberek lakókocsiban és miért hagyják, hogy két süldőlányka megölje őket, de ez a film már az elkészülte okán is rejtély számomra. Tanárnőnk kávét készít, beszélgetnek, tököt faragnak, beszélgetnek, fürdik, beszélgetnek. És itt jött el az a pont, hogy a kezem az "ugrás" billentyűre helyeztem, mert már nyüszítettem a kíntól. Férjura, a jópofizós debil végre eltakarodik dolgozni a kórházba, ahol első napját tölti, s rögvest megjelennek a küszöbön a fantáziadús "csokit vagy csalunk" kiáltással a gyilkos kis picsák. Mivel nem kapnak csokit, elhatározzák, hogy behatolnak a házba, amelyet eddig mindenhol játszi könnyedséggel megtettek, így itt is. Eközben az egyik szomszédot mentő viszi be, mert élve maradt. Erre Ella férje izgulni kezd, mert becses neje egyedül van otthon, ezért hazaindulna. Ennek érdekében egy kb. húsz (!!!) perces beszélgetésbe merülve elmeséli az életüket egy kolléganőjének. Igazi stresszfaktor ez a film. A gonosz lányok tányérokat törnek, miközben hősnőnk sikoltozva ül a földön, lehet már unta az anyóstól kapott étkészletet, mert jól láthatóan nem tesz semmit a dolog ellen. Kap egy kést a hátába, mire eszébe jut, hogy be kellene zárkózni a fürdőszobába, amiért nem hibáztathatjuk, hiszen ettől a filmtől nekem is gyomorgörcsöm lett. Fickója hazatér, akinek a mellkasába faragnak egy töklámpás mintát és a gyomrába gyertyát helyeznek. Biztos vagyok benne, tévedhetetlenül érzem, hogy az egész szar emiatt a momentum miatt készült el, ez volt a fő vízió, ami köré épült a rengeteg haszontalan sallang. Megmutatják kintről, bentről, minden irányból, büszkén és sokáig. Kitalált az író egy ilyen hullát, aztán rittyentett mellé egy foshabos körítést. Ella ezt meglátva szépen megöli az ellenállást nem mutató maszkos idiótákat, akik csak úgy hagyják magukat. Ennyi? Nem. Jön az ígért kurva idegesítő fecsegés, pár év múlva ugyanabban a házban, egy terhes nő és két barátnője között. Ha éltél már át mesterkéltebb és tenyérbemászóbb diskurálást, akkor térdet hajtok előtted. Az egész film megölt, de az utolsó 15 perc még meg is basz. Hú, ki ne hagyjam, kiderül, hogy a torkon szúrt ikrek élnek.
Bumm, teljesen a padlón vagyok, kiütöttek. Sok szart láttam már, de ez korona a kupac tetején. Még ma, másnap is ökölbe szorul a kezem, ha visszagondolok erre a filmszemétre. Gagyi, érdektelen, és a gyilkosságokat erőltetett művészkedő effektekkel nézhetetlenné tevő, elképesztően elviselhetetlen végtermék. Mindenki hülye, ellenszenves, ráadásul ripacsok, tehetség szikráját lehugyozó amatőrök, a forgatókönyv csapnivaló, arra jó, hogy zsíros kenyeret csomagoljanak bele, a rendezés szörnyű. A zene nem illik hozzá, kicsi a költségvetés, fantáziátlan, egy másfél órás üresjárat. Azt hiszed jó poén lesz megnézni, mert szereted a trash múvikat? Hát tévedsz, ez mindennek a legalja, nem szórakoztatóan köpet, hanem idegesítően. Na tessék, már reggelről idegbe rakott. Kerüld el.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése