Az előző részt mintha rebootolták volna, tehát nem tűnik folytatásnak, ezért az alaphang ugyanaz. Egy titkos állami kísérleti laboratóriumban vagyunk. Kutyusunk, immáron Einstein néven (ahogyan Koontz eredeti könyvében is...) tanulgatja mindazt, ami egy csahosnak rohadtul nem is kellene tudnia, ebben partnere Barbara, a cuki állatpszichológus. Az alsóbb szinteken azonban sötétebb titkok lapulnak, Steve Malceno professzor jóvoltából, akinek saját teremtménye mind Einstein, mind pedig az "Outsider"-nek keresztelt (bár, lehet, hogy buddhista...) gyilkos monszter is. Amikor a doki megtudja, hogy a kísérletnek fuccs, mert szeretett hibridje megölt két embert, úgy dönt, nem adja fel. Néhány vízfejű grínpíszes kreténnel zavart keltet, amelynek leple alatt el akarja lopni a szörnyeteget. Rosszul sül el, kiszabadul a gyilkológép, meg a kutya is.
Éppen a közelben, egy dzsipben két katonai rendőr szállít egy tengerészgyalogost, Paul-t, akinek meggyűlt a baja felettesével. Baleset történik Einstein jóvoltából, és Outsider kinyírja az őröket, miközben foglyuk lelécel a golden retrieverrel. A lény genetikailag kódolt feladata a kutya követése és a körülötte lévők elpusztítása. Paul volt feleségéhez állít be éjnek évadján, menekülve, mert tudja, ő a gyanúsított a gyilkosságokban. Másnap a zsarukat lerázva útnak indul, bele a vakvilágba, majd egy motelben ráébred négylábú társa intelligenciájára, aki felhívatja vele Barbarát a csini pszichomókust. Elmennek hozzá, ahol szembesülnek a ténnyel, miszerint a bestia a nyomukban van, útját pedig hullák szegélyezik. Örökké nem lehet menekülni - azért próbálkoznak vele, de aztán megunják és ellenállást kívánnak tanúsítani.
Ez a rész akciósabb és horrorosabb az elsőnél, a hangvétel azonban még fesztelenebb lett, a dialógusok humorosak és élvezetesek. A kisebb költségvetés is meglátszik rajta valamennyire, teszem hozzá, de nem szembetűnően. Nem bánom, hogy egy második bőrt is leszedtek a sztoriról, mert csak a keret volt ugyanaz, az események és karakterek egészen mások voltak. Például jóval hihetőbb egy tengerészgyalogosról az ellenállás képessége ilyen helyzetben, mint egy iskolásé - lássuk be. Jóval több véres részlettel szembesülünk, jóval "videóbarátibb" lett az alkotás, a nyomkövetős részben még a "Bolygó neve: Halál" is felrémlik... Kicsit sötétebb, izgalmasabb, brutálisabb és pörgősebb, az alkotók nem félnek szimpatikus figurákat sem feláldozni... Mindez beleillik a 90-es évek eleji mozisémába, kevesebb naivitás és báj, mint az előző évtizedben. Megkapó, ahogyan a végén teremtmény lelke is megmutatkozik, jelezvén: ő nem akart ilyen lenni, ilyenné tették, jó utalás az emberiség gonoszságára, mert végül is mi alkottuk ilyenné. A film zenéje néha meglepő és furcsa, amikor indiai boltban járunk még el is röhögtem magam a torz keleti dallamokon, valahogy néha nem találja el a hangulatot. Főhősünk, Paul, annyira főhős, hogy amint megpillantjuk, tudjuk; ő a bajnok, aki majd jól megcuccolja a szörnyet, szóval igazi daliás vitéz, jó szövegekkel és kellő lazasággal. Meglepő, de második részként - szinte annak ellenére, hogy az előző által hozott sztorit adja majdnem újra - nagyon is nézhető, ízig-vérig 90-es évek sci-fi - horror. Nézd.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése