Ebből kitalálhatjátok, hogy a "Szeánsz" nem a szívem csücske.
Kezdjük a tartalommal: leányiskola, ahol szellemidézést követően egy csaj kizuhan az ablakon. Megüresedett helyére Camille érkezik, aki szemmel láthatóan idősebb az osztálytársainál (na nem mintha azok ne lennének úgy 20 évesek nagyrészt...) , de ez nem fontos, hiszen, ha már ezen fennakadunk, mi lesz még később. Természetesen a "kísértetjárta" szobát kapja meg, majd összekülönbözik az oskolás alfanőstényekkel, akik persze mind részt vettek a rosszul végződött szeánszon. Meglepő, de miután összeverik közösen, nem köpi be őket, mert akkor nyakára hágna az ilyen ócska panelból összepakolt filmek klisészabványainak. Helyette velük együtt egy újabb ceremóniában vesz részt, amelyen jelentkezik az elhunyt lány kísértete... Ezt követően sorra halálozni kezd a leánycsapat, mi pedig összeszorult szívvel gondolunk arra, hogy miért nem néztünk inkább egy dokumentumfilmet a belga csipkeverés módszereiről.
Ez a film egy gánymunka. Minden benne van, amit egyenként is utálunk a műfajban, viszont itt ömlesztve kapjuk. A leányiskola, ahol két opció van: vagy félhomály van, vagy vaksötét, nem számít, odakinn éppen verőfényes napsütés van-e. A könyvtárban, a raktárban a fürdőszobában, a lakószobában, még órán is (!) mindenhol ezer kis lámpácska pislog, amelyek csak növelik a sötétséget. Felejtsd el a neonfényt, a világosságot, még tanulni is 1 wattos égőcskével ülnek le. Arról nem is beszélve, hogy a lámpák villognak, mert az kötelező az efféle filmekben. Minden szereplő egy két lábon járó klisé. Azt hiszed nem érkezik egy cseresznye a torta tetejére ez ügyben? De igen, ott van a "jóképű" karbantartó, aki naná, hogy az iskola igazgatónőjének a fia. Érted, anyád egy ilyen nagy hírű intézményt vezet, te meg a tamponokat kotorászod a csajok wc-jéből. Életszerű. Az édesanyja viszont egy igazi domináns vénasszony, akit egyenesen Dachau-ból szerződtettek le, mert durva lenne, ha kilógna a tinihorrorok közül ez a film. Camille, a főszereplő sem nő a szívünkhöz, miért kedvelnénk ezáltal bárkit is ebben a katyvaszban? A "kísértet a lánykollégiumban" klisé már olyan szinten elkoptatott, hogy én irulok-pirulok az alkotók helyett - ezen az sem segít, hogy félidőben műfajt váltanak, hogy a végére slasher-ré alakuljon a béna lábakon imbolygó sztori. Jóval az átlag alatt mozog az egész, néhány jumpscare pedig nem hozza helyre az olyan elkoptatott közhelyet, mint a takarót fejére húzó lány mellett megjelenő szellem, vagy a lánycsapat összetételét, netán magát a történet alakulását. A végére némileg feljavul, hogy aztán teli talppal tapossa szét újra felhorgadó reményeinket a halálesetek motivációjával és elkövetőjével. Nem áll össze egésszé, röhejes a tét, amely nem ér meg egy sokszoros gyilkosságot. Mintha egy nyalókáért agyonlőném a kisboltost. Az egész en bloc érthetetlen, miért került képernyőre, olyan, mintha valami gyerek firkantotta volna a szkriptet, miután megnézett néhány tinihorrort és Scooby Doo kalandjait, de nem tudta volna eldönteni, vajon a Sötét folyosókat, vagy a Sikolyt, utánozza-e le. Mindezt megtetézve vontatottsággal és azzal, hogy percnyi izgalmat sem dob ránk, semmiféle újat nem nyújt, maximum annak, aki életében először lát ilyet - bár a rémes karakterek miatt lehet, hogy még egy óvodás is inkább döntene a Teletubbies mellett. A végére még egy WTF kung-fu harc is bele kerül, amelynek a befejezése röhejesre sikeredik. Ez egy indokolatlan film, amely nagy ívben kerülendő.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése