Már most előre elnézést kell kérnem az elfogultságomért - bár, aki olvasta a könyvet, az nem hibáztathat emiatt. Ha megkérdezik, mik a kedvenc horrorfilmjeim, az első ötben ott szerepel ez. Ráadásul a kiváló Jack Ketchum közösen írta ezt a regényt Lucky McKee-vel, aki képernyőre is rendezte a szerepre tökéletes Pollyanna McIntosh-sal ezt a brutális és mélyre hatoló történetet.
Sokszor hallottuk már azt az elcsépelt közhelyes kijelentést alkotásokról. hogy "az emberi lélek sötét bugyraiba vezet be minket"... Nos, azt kell mondanom, hogy ebben az esetben valóban telibe talál eme banális frázis. Ahogyan "A szomszéd lány" esetében, Ketchum szenvtelenül forgatja meg a kését az emberi lélekben és emel fel olyan köveket elménkben, amely alatt a legsötétebb dögbogarak lapulnak. Eddigi koncepcióját felfordítva hirtelen ott találjuk magunkat a Dead River-sorozat túlélő kannibál asszonyának az oldalán. Zseniális fordulat, amellyel alaposan meggyomrozza az olvasót és csak fogjuk a fejünket elborzadva, vajon ki is a gonoszabb...? De jöjjön a történet röviden - annak, aki nem ismerné:
Az előző részekből megismert tradicionálisan ősközösségi szintű kannibálhorda levadászását átvészelő nő igyekszik meghúzni magát sebesülten egy barlangban. Nem is sejti, hogy egy távcsövön keresztül figyelik őt. A velejéig civilizált és romlott Chris Cleek ügyvéd úr csodálva nézi a vad teremtést és elhatározza, hogy foglyul ejti. Sikerrel is jár, majd a nőt lecipeli otthon a gyümölcspincébe és kikötözi. Családja, amely külön pszichológiai tanulmányt érdemelne, erre a fordulatra mind máshogyan reagál. Felesége beletörődéssel, majd feltámadó féltékenységgel, fia apja génjeinek köszönhetően izgatottan, lánya undorral és utálattal tekint a dologra, legkisebb lánya pedig csak gyermeki ártatlansággal. Clee elhatározza és kinyilatkoztatja mindent eltűrő családja előtt, hogy márpedig ő civilizálni fogja ezt a félvad teremtést, de persze fejében perverz kéjforrásként tekint a veszélyes fogolyra. Ahogyan fia is. Lassan a szemünk előtt bomlik ki, hogy a diszfunkcionális család micsoda sötét titkokat rejteget az apa uralma alatt és elszabadul az őrület... De elszabadul végre a bosszú is.
Igyekeztem lassan olvasni. Mint a nagyi a kedvenc bonbonjával: nem befalni azonnal, csak szépen, szemenként, apránként. Ez a nagy elhatározásom addig tartott, míg hajnali 5-kor már nem bírtam magammal és villámgyorsan átrágtam magam a maradék kétszáz oldalon. Letehetetlen. Ketchum megkoronázza ezzel vérben és belekben tocsogó sorozatát, klinikai pontossággal veszi mikroszkóp alá a szereplőket, bemutatva ezúttal az emberi psziché mélységeit is. Aki eddig azt hitte volna, hogy zsigerből ír csak szimpla borzalmakat, ezzel a kötettel sutba dobhatja ezt az elméletet. Ketchum ugyanis ösztöneinkben és agyunkban is vájkál - igaz, könyékig véresen, de megvillantva tehetségét és emberismeretét. Játszadozik az olvasókkal, kaleidoszkóp-szerűen esnek szét és állnak más formába gondolataink, ítéleteink. Mint az 1990-es Az élőhalottak éjszakájának befejezésénél Savini, ránk mutat és kérdőn vonja fel szemöldökét: ki is a romlott, ki is a gátlástalanabb? Mi rejtőzik a civilizált gúnya alatt? Vajon az állatias lét, vagy az öltöny alatt megbúvó elfojtott és néha kirobbanó embertelen kegyetlenség és őrület a romlottabb? És nem kell aggódni a horror rajongóknak sem, itt aztán kapunk mindent az arcunkba, émelyítő leírásokat, hidegen megírt kibelezéseket, kannibalisztikus rémségeket. De mindezek tetejébe elgondolkodtató erkölcsi kérdéseket is. Mindemellett annyira gyors és kíméletlen, mint egy hasba szúrás, nincs üresjárat, sodor, mint egy cunami. Mellkasig gázoltat minket a fertőben, mindaddig, míg már magunk is mocskosnak érezzük magunkat, mert az agyunk mélyén néha olyan drótokat is megránt, amelyek létezésével mi magunk sem szívesen szembesülünk. Utolsó nagyobb fejezetével pedig elhagyja eddigi rideg kívülálló stílusát az író és egy naplószerű megemlékezést kapunk, amelyben már megszólal egy emberi hang is, egy félelmekkel és borzalmakkal szembesülő áldozat szavaival. És itt hagy bennünket a sztori kicsontozva, kivájt elmével... Te vajon mit választanál, hogy elkerüld a végzetet, le tudnád-e vetkőzni a modern élet szennyesét, hogy az állati lét szennyében mártózz meg?
Mindenképpen kötelező olvasmány, ahogyan a film (The Woman - 2011) is feltétlenül megnézendő. Olyan érzés volt olvasni, mintha csak nekem rendeznének tűzijátékot, mintha a játékgépen kijött volna a 9 "BAR" felirat és ömlenének a százasok. Ha nem tetted volna, vedd meg a három részt, nem bánod meg, gazdagabb leszel egy élménnyel. Ez az igazi modern horror.
UI.: Továbbra is hálám és tiszteletem az Agave könyvkiadónak, hogy végre hazánkban is messzebbre nézhetnek a horror-rajongók Kingnél és Koontznál.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése