Grace nem ismeri a szüleit, semmit sem tud róluk, ezért örömmel vesz minden információt származásáról. Lent délen, egy bizonyos Mr. Caldwell a segítségére tudna lenni ez ügyben, ezért párjával, Jack-kel oda tartanak. Megérkezvén a megadott címre, egy farmházra akadnak, ám senkit nem találnak ott. A helyzet furcsa, de úgy döntenek, maradnak és az épületben éjszakáznak. Sötétedés után azonban különös dolgok történnek, ezért a távozás mellett döntenek... Viszont a házat kultisták vették körbe, fekete köntösben, arcukat állatkoponyákkal takarva. Majd váratlanul betoppan vendéglátójuk testvére, ám őt rövid úton kiiktatják az idegenek. Így a kezdeti dühöt a pánik váltja fel, miközben Grace-et furcsa álmok-látomások gyötrik. A szektások behatolnak menedékükbe, így védekezésre kényszerülnek, majd egy ősi könyvet meglelve ráébrednek, milyen hihetetlen és apokaliptikus dolog készülődik, melynek főszereplője pont Grace.
Amennyiben sikerül túllendülni az első 15 percen, mely melankolikus zenével kísért autókázást tartalmaz, nem kell félni, a lendület nem törik meg. Ugyanis ugyanilyen hótt unalmas és vontatott az egész film. Hiába próbálod lankadatlan figyelemmel kísérni, eme cselekedet egyszerűen lehetetlen, talán maguk az alkotók tudják egyedül végig ülni, anélkül, hogy beletekerjenek, vagy elszunyókáljanak rajta. A szektások minden valószínűséggel túl sok témába vágó mozit nézhettek, mert felsorakoztatták az összes létező klisét, a csillagok együtt állasat, a csuklyásokat, a lángoló okkult jelképeket, a világvégét, démonimádatot, csak ami kimaradt, az a horror és maga az értelmes történetvezetés. Állnak kint a faszikáim az épület körül és semmit nem csinálnak, az ember megsajnálja őket, olyanok, mint a belül szenvedő szülők a gyerek évzáróján, majd, amikor tesznek is valamit, annak sem sok értelme van. Nagy nehezen úgy döntenek, hogy azért csak beugranak a kecóba, mert lehet, hogy tikkasztó az a nyári éccaka délen és egy hideg málnás kisfröccs felüdítené őket. Persze egyenként, mert lehet, hogy a budit is meg akarják látogatni. Nem nagy művészet lenyomni ezeket, pedig vezetőjük, akinek a legnagyobb szarva van, Darth Vader-stílusban távcsonttöréseket tud okozni. Vánszorognak a percek, hol az unalom visz minket REM-fázisba, hol az értetlenség a bugyuta mozzanatok miatt. Egyetlen jó pillanata van, ami egy vízióban előforduló vaginából kitörő fénysugár. Főhőseink sorsa teljesen közömbös, hiszen egyik sem nyeri el szimpátiánkat, persze annyira nem is tudjuk utálni, mint a forgatókönyv íróját. A rendező eleinte sikeresen teremt némi hangulatos atmoszférát, de úgy a felénél bedobja a törülközőt, valószínűleg ráébredt, ezen a sztorin már a piócás ember sem segíthet. Ábrázolom a logikát: az embereknek csak fájdalom és szenvedés az osztályrésze... Nem akarsz ezen változtatni? - teszik fel a kérdést. Van is erre válaszuk ám: megidézünk egy ősi kígyódémont, amely majd segít ezen, hoz sok szenvedést és fájdalmat. WTF. Naná, engem meggyőztek.
Igazából haragszom az alkotógárdára. Minden adott volt, komolyan; a helyszín, a hangulat, a jelmezek, a művér, a pszichedelikus álom-szekvenciák, de kreáltak egy vánszorgó és infantilis szkriptet, amely amatőr hibáktól és logikátlanságoktól hemzseg. A fele csak alibizés, a sztori lötyög a ide-oda a másfél órában, mint dagadt Marcsiban a lófasz, nem sikerült sem értelemmel, sem valódi horrort idéző jellemzőkkel feltölteni. Az az erőltetett szakaszokra osztás, amelyeknek címeket is adtak lenne hivatott a komolyságot és a kidolgozottságot felmutatni? Ettől még röhejesebb az egész. Örülök, hogy túl vagyok rajta, lapozzunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése