Éppen a vásárból értem haza nemrég és eltűnődtem: hogy változnak az idők. Manapság a cigány-átok az annyi, hogy "a rák egye ki a beledet", netán olcsó parfümöt kínálnak, miközben régebben ők készítették a farkasembereket.
Nos, csavarjunk bele, csávókáim, amíg van lábatok!
A 19. század végén, Franciaország egy eldugott vidékén báró Seamus Laurent meg akar szabadulni a birtokán letelepedett roma-tábortól. Mivel azok valamiféle jogokra hivatkoznak, így rövid úton, zsoldosok segítségével lemészároltatja az egész klánt. Ám ezzel átkot von magára, családjára és a környékbeliekre. Mindannyiukat azonos rémálmok gyötrik, Seamus fia eltűnik majd egy másik gyereket holtan találnak. A helyiek vadállatra gyanakodnak, ám megérkezik a sokat tapasztalt patológus, John McBride, aki figyelmezteti őket, itt valami sokkal kegyetlenebb és baljósabb lény kezdett gyilkolásba...
Az első negyedóra kissé kaotikusnak tűnő perceit követően nyugodt léptekkel és magabiztosan vezet bennünket a szépen ívelt történet. Még a magamfajta modern időkben játszódó rémtörténeteket kedvelő elmém is elbűvölte minden mozzanata. A ködös és szinte fenyegető helyszínek háttérként felfestve nagyszerűen társulnak a sötét témához és a komor atmoszférához. Gótikus hangulata elönt mindent, majdnem Hammer-stílusú lopakodó árnyékával magával ragadja a nézőt a kavargó ködbe, a kor riasztó kiszolgáltatottságába. Nem okoz problémát a majd' 2 órás játékidő és a fokozatos építkezés sem, hiszen egy jó sztori kikerekedve az igazi. Bár tartalmaz az efféle történelmi-horrorokban használt klisét is, mint például a tapasztalt külföldi idegen érkezése, de bőségesen nagyobb kört járunk be az eseményekkel, hogy egyediségét ne veszítse el más hasonló filmekkel párhuzamba állítva. Kövezzetek meg, de kimondottan tetszett a játékosság, ahogyan a gonosz lényeket alig-alig mutatják meg nekünk - nem hiszem, hogy a költségvetés indokolta volna ezt, inkább afféle konzervatív hozzáállásnak tekintem, ami kimondottan jót tett ebben a sejtelmes eseményfolyamban. A farkas-lény különlegesen egyedi külsőt kapott - és belsőt is, ahogyan megláthatjuk. Ami még pozitívum volt, a gótikus stílusból kiemelkedő gore, naturális természetességgel folyt a vér és törtek a csontok. Nem sok feloldozó pillanatot tartalmaz, sivárságot árasztó közegével és a korszakból adódó barátságtalanságával teljesen kizár minden enyhülést adó mozzanatot. A kegyetlenség kegyetlenséget szül, amely mintha tapintható légkörrel fojtogatna, izgalommal és feszültséggel keveredve. Valós historikus utalást is kapunk, a gévaudani bestia említését, amely szörnyeteg emléke még napjainkra is fennmaradt, tessék utána olvasni.
Színészeink tehetsége, a hiteles korhűség, az operatőri munka, a príma történetmesélés és a folyton fenyegető balvégzet kellemetlen kisugárzása igazán kiemelkedővé teszi a vérfarkas-zsánerben ezt az alkotást. Csakis ajánlani tudom ezt a szépen kimunkált horrort.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése